Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850

A GYÁRIPARI MUNKANÉLKÜLISÉG MAGYARORSZÁGON 867 Év Szakszervezeti munkanélküliek száma A hatósági munkaközvetítők által az év végéig elhelyezett munkanélküliek száma A szakszervezetek által kimutatott és a hatósági munkaközvetítők által év végéig el nem helyezett munkanélküliek együttes száma 1930 22 289 32 912 55 201 1931 28 434 44 810 73 244 1932 30 796 55 609 86 405 1933 27 801 37 109 64 910 1934 23 274 34 015 57 289 1935 19 281 33 788 53 069 1936 16 639 32 708 49 347 1937 15 200 29 699 44 899 1938 17 799 32 203 50 002 A két statisztika egybevetésével megállapíthatjuk tehát, hogy a tárgyalt időszakban a két szélső értéket figyelembevéve a munkanélküliek száma 44 899 és 86 405 között alakult. A munkanélküliek száma 1930 és 1933 között ugrásszerűen emelkedett és a csúcsot 1933-ban érte el. Ettől kezdve a válságot követő depresszió hatására a munkanélküliek száma fokozatosan csökkent 1937-ig, amikor az 1929-es színvonal alatt mozgott valamivel és 1938-ban a válság újabb jeleinek hatására átmenetileg ismét növekedett. A munkanélküliség alakulásának tendenciáját alátámasztják a Központi Szegénynyilvántartó és ínségmunkát elosztó Hivatalnak a munkanélküliekről készített kimutatása is. A tendencia a kisebb-nagyobb eltérések ellenére is azonos. Nagy kár, hogy a Központi Szegénynyilvántartó Hivatal csak 1933-tól közölte adatait, és így nem tudjuk a munkanélküliség csúcspontjait a másik táblázattal összehasonlítani. A számok közötti eltérés elsősorban onnan adódhat, hogy ez a felmérés csak a budapesti adatokat tartalmazza, és a munkások egy része csak végső esetben kérte a lealázó ínségsegélyt. A főbb tendencia tekintetében azonban a számok megegyeznek. Magyar Statisztikai Szemle, 1938. I. k. 4. sz. 407-410. Munkapiac. - A szakszervezeti közvetítő adatainak és a hatósági munkaközvetítőnél nyilvántartott és az év végéig elhelyezést nem nyert munkanélküliek számának egybevetése révén azért tudjuk hozzávetőlegesen megközelíteni a valóságos helyzetet, mert az év végén munka nélkül levők adatai a valóban munkanélkülieket rögzítették. Ebben a számban nincsenek benne a többször jelentkezettek, csak az év végén ténylegesen munka nélkül levők. A kép, amit kapunk, még így is csak hozzávetőleges, de úgy gondoljuk, hogy még ily módon, a hibák lehetőségével számolva is közelebb jutunk a valóságos helyzethez, mintha ezeket a számításokat mellőztük volna. A Központi Szegénynyilvántartó és Inségmunkát elosztó Hivatalnak a budapesti munkanélküliekre vonatkozó nyilvántartása is alátámasztja a két statisztika egybevetésének helyességét még akkor is, ha az egyes években és különösen az 1937. és 1938. években jelentős eltérés van a Központi Szegénynyilvántartó Hivatal adatai és a közvetítők adatai között. Ez az eltérés onnan idódik, hogy a Szegénynyilvántartó a budapesti ínségakciókra jelentkezők között végzett helyszíni izemle alapján kapta meg az adatokat, és nem országosan, továbbá nem valószínű, hogy minden Tiunkanélküli jelentkezett a lealázó ínségellátásra. Az adatok tehát elsősorban a tendenciák ábrázolása ekintetében adnak hű képet a munkanélküliség alakulásáról.