Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
864 BAKSAY ZOLTÁN 20-as években a katonai szállítások jelentéktelenek maradtak a korábbi időszakhoz viszonyítva. A békeszerződés azt is előírta, hogy Magyarországon csak egyetlen állami hadigyár működhet, ezért néhány üzemben a termelést abba kellett hagyni. A kormány kijátszotta ugyan a békeszerződés ide vonatkozó utasításait, de katonai megrendelések a 20-as években gyéren érkeztek a korábbi nagy hadiszállításokhoz képest. Végül a vas- és fémfeldolgozó ipar fejlődésére az építkezések alacsony színvonala is kedvezőtlenül hatott. Viszonylag csekély befektetéseket eszközöltek ezekben az években a vasiparban. Jelentősebb új vállalatot alig alapítottak. Egyes üzemek megszüntetésével üzemkoncentrációt hoztak létre a legtöbb gyárban. Ezeknek az okoknak következtében a munkáslétszám is elmaradt az inflációs konjunktúra csúcspontjától, s még inkább az 1913-as szinttől.37 A gazdasági élet hullámzásaira, a konjunktúrára és dekonjunktúrára, az egész ország életére kiható bel- és külpolitikai eseményekre mindig az építőipar reagált a leggyorsabban. Az építkezések hosszú távra szóltak és nagy anyagi beruházást igényeltek, ezért a tőkebefektetésekhez biztonságra, kedvező gazdasági viszonyokra volt szükség. A háború utáni kedvezőtlen gazdasági viszonyok, a konjunktúra hullámzása, érzékenyen érintette az építőipart és helyzetét is eleve meghatározta. Az építkezési tevékenység az ellenforradalmi rendszer éveiben csak igen vontatottan indult meg. Ipari építkezések alig voltak, a hosszú inflációs nyomorúság és az életkörülmények leromlása a lakásépítkezéseket is rendkívül alacsony szinten tartotta. A lakásépítkezés csupán a 20-as évek közepétől lendült fel valamelyest állami támogatás segítségével (30 évi adómentesség, kislakás-építkezések), de az egész évtizedre jellemző maradt, hogy többségében Budapesten is földszintes házakat építettek. 1920 és 1929 között 3770 lakóházat építettek a fővárosban, de ebből csak 361 érte el, vagy haladta meg a három emelet magasságot. Az évtized folyamán felépített lakások száma a háború előtti évtized fővárosi lakásépítkezésének csupán a fele volt. Az építkezéseknek ilyen arányú visszaesése az építőanyag-ipar fellendülését is akadályozta és ez volt a legfőbb oka, hogy az építőiparban és a vele kapcsolatos építőanyag-iparban volt a legnagyobb munkanélküliség a vasipar mellett.3 8 Az ipari munkanélküliség egyébként rendkívül hullámzó volt az egész időszakban, és havonként változott, ami a gazdasági élet labilitását mutatja. Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy a bejelentett munkahelyek száma nagyobb kilengéseket mutat, mint a munkakeresők száma.3 9 Nem véletlen, hogy 1927 első felében 2714-en vándoroltak ki Magyarországról és 5505 útlevelet adtak ki kivándorlás céljából. A legtöbb kivándorló, 2541, az Amerikai Egyesült Államokban talált új otthonra. A kivándorlók főleg Szabolcs, Heves, Tolna, Borsod és Veszprém megyéből kerültek ki. A munkanélküliek területi eloszlása 1928-ban is az 1927. évnek megfelelően alakult; az összes munkanélküli 55,1%-a Budapesten élt, 44,9%-a pedig vidéken. A nők aránya a munkanélküliek között 1927-ben 12,21%, 1928-ban 11,8%, 1929-ben 12,0% volt. 1929-ben tovább romlott a vidék aránya a munkanélküliség alakulásában, mivel az összes munkanélkülinek 49,7%-a vidékre esett. Ebben az 1929-ben kibontakozó agrárválságnak 3 7 Berend T. Iván-Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919-1929. 305-317. Vas- és fémipar. 3"Uo. 348-349. Épító'anyagipar. 39 A Statisztikai Évkönyv megfelelő számaiban a munkaközvetítésre vonatkozó adatok. -Magyar Statisztikai Szemle, 1927. l.sz. 46-50. Munkanélküliség és munkapiac Magyarországon az 1927. évben.
