Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
818 LÁNG IMRE hogy az aranykiviteli tilalom eredeti rendeltetése — a tömeges aranykiáramlás megakadályozása — nemcsak a nemzeti érdekekkel vágott egybe, de nem volt ellentétes a pénzügyi állapotok stabilizálását óhajtó tőke pillanatnyi érdekeivel sem. Másfelől az aranystandardról való letérés a formálódóban levő új valutapolitika értelmezésében olyan országos célt szolgált, amellyel 1933 tavaszának kritikus heteiben kockázatos lett volna szembehelyezkedni. Az aranystandard felszámolása folytán beálló dollár-értékcsökkenés által ösztönzött belső árszínvonal-emelkedés a New Deal egyik sarkalatos tételévé vált, amely a kormányzat fő céljának — a gazdaság talpraállásának — megvalósulását ígérte. A roosevelti kísérletezés e stádiumában nyilvánvaló volt a pénztőke számára, hogy értelmetlen vállalkozás lenne az aranystandard védelmében fellépni, márcsak azért is, mert a külföldi folyamatoktól való függetlenülés védőpajzsa mögött meginduló talpraállás új, hazai lehetőségeket helyezett kilátásba, s egyben kárpótlást a nemzetközi pénzpiaccal való korábbi összefonódottság korlátozásáért.7 Nem tartozott ugyan a New Deal fő eseményei közé, mégis a Kongresszus első hetekben tanúsított együttműködési készségének egyik jellemző megnyilvánulásaként említhető a mindössze két napig tartó vita az elnök takarékossági javaslatáról. Roosevelt március 10-én felhatalmazást kért a kormányalkalmazottak fizetésének csökkentésére és más takarékossági intézkedésekre, köztük a háborús veteránoknak járó térítési összegeknek mérséklésére. A költségvetési egyensúlyra való hivatkozással kért felhatalmazás vitája csak mérsékelt hullámokat vert a Kongresszusban, s a veteránok védelmében elhangzó szavakat elnyomta a nehéz idők parancsa. A Kongresszus magatartását győzelemként könyvelhette el a végrehajtó hatalom. A költségvetési egyensúly hívei viszont elégtétellel állapíthatták meg, hogy az új kormányzat az állami takarékosság és a hagyományos költségvetési politika mellett foglalt állást, legalább is egyelőre.8 A Roosevelt-kormányzat hivatalviselésének harmadik hetétől új szakaszba lépett az amerikai gazdaság talpraállításának ügye. Március derekán olyan kérdés került napirendre, amely jelentőségében, nemzetgazdasági horderejét és távlati kihatásait tekintve túlszárnyalta az addig tárgyaltakat. A mezőgazdaság állapotainak stabilizálását célzó törvénytervezet voltaképpen az első olyan kormányelőterjesztés volt, amely tartós rendezést irányzott elő, rendeltetése tehát nem korlátozódott az adott helyzet enyhítésére. (Az aranystandard felszámolását jóváhagyó banktörvényt — mint utaltam erre — ideiglenes jelleggel szavazta meg a Kongresszus, a szükségállapot tartósítása csak a mezőgazdasági törvénytervezet benyújtását követő hónapban történt meg.) A kormányzat a húszas évek eleje óta krónikus válsággal küszködő mezőgazdaság ügyét a nemzetgazdaság és társadalom alapvető strukturális problémájának tekintette, amely természeténél fogva meg-7 Az aranystandard felszámolása mögött az a megfontolás húzódott meg, hogy az aranystandard a tőkés világpiaccal való összekapcsoltságot, az amerikai gazdaság kiszolgáltatottságát jelképezi, működése akadályozza a gazdaság talpraállítását célzó hazai erőfeszítéseket, amelyek a kormányzat akciószabadságát követelik meg. Ε felfogásból következően Roosevelt és néhány munkatársa úgy ítélte meg, hogy meg kell szüntetni a kiszámíthatatlan tényezőktől való függést, fel kell számolni az aranykivitel szabadságában rejlő veszélyt, mert ez a szabadság az amerikai aranykészletek kiáramlásának lehetőségével fenyeget. A mindinkább tért hódító valutapolitikai elképzeléseknek az volt a magva, hogy amint a dollár megszűnt aranyra váltható valuta lenni, csökken árfolyama, s ezzel párhuzamosan nőnek a hazai árak. 8 William Ε. Leuchtenburg: Franklin D. Roosevelt and the New Deal 1932-1940. New York, (1963). 45.
