Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
816 LÁNG IMRE a hazai talajban gyökerező tényezőkre vezette vissza, a bajok leküzdését célzó intézkedéseit a belgazdasági teendők elsőbbségére alapozta, s a világgazdasági összefüggéseket nem tekintette döntőeknek a közvetlen feladat megoldásában. ,Az elsődleges fontosságú kérdések elsőbbségét" meghirdető elnöki jelszó rávilágított a New Deal alapjául szolgáló gazdaságpolitikai megfontolások egyik fő jellegzetességére, amely a következőképpen összegezhető: a gyors gazdasági talpraállást célzó határozott állami intézkedések a világgazdasági folyamatok nyomásától való függetlenülést követelik meg, sikerük nagymértékben e függetlenülésen múlik; figyelmen kívül hagyandó az autonóm intézkedések külföldi visszhangja, illetve az ezekre adott külföldi válasz. Az 1933 derekáig teijedő ún. „száz nap" folyamán erőltetett ütemet diktált a végrehajtó hatalom a Kongresszusnak. Gyors egymásutánban küldte meg a törvényhozó testületnek az amerikai társadalom és gazdaság alapkérdéseit — a bankügy, a mezőgazdasági és az ipari termelés, a munkanélküliség, a farmeradósságok, az eladósodott lakástulajdonosok, az értékpapír-tőzsde problémáit - megragadó törvénytervezeteket, s néhány hónap leforgása alatt jogerőre emelkedtek a New Deal első időszakának fő törvényalkotásai. Ε törvények3 a gazdasági bénultság, a válság okozta pánikhangulat, majd a fokozatos felocsúdás termékei voltak, s a keletkezésük időpontjában uralkodó állapotok szorításának félreismerhetetlen jegyeit hordozták. Úgy tűnt, hogy a kormányzat helyesen állapította meg a legsürgősebb tennivalók sorrendjét, a válságból való kilábalás általános óhaja a New Deal-törvényalkotás kohéziós erejének érvényesülését segíti, s a közvetlen fő célnak alárendelődnek az egymással ütköző érdekek és aspirációk. Valójában rövid életű volt a kohéziós erő hatása; a gazdaság konszolidálódási folyamatának előrehaladásával párhuzamosan gyengült. Az erőviszonyok fokozatos átrendeződésének jelensége a kormányzat törvényjavaslatainak kongresszusi fogadtatásán és a törvényhozó testület vitáinak időtartamán volt a legnyilvánvalóbban lemérhető. A bankok talpraállítását, részleges újjászervezését és a végrehajtó hatalom rendkívüli valutapolitikai hatáskörét előirányzó első törvényjavaslatot a Kongresszus úgyszólván monolitikus egységként, vita nélkül, azonnal jóváhagyta. Az elnök által összehívott külön-ülésszakon kialakított 1933. március 9-i kongresszusi állásfoglalás a gazdasági vérkeringés súlyos zavarai okozta atmoszférában született. A törvénytervezet a megkönnyebbülést hozta meg a döbbent honatyák számára, hiszen a csőddel küszködő bankok állami támogatását helyezte kilátásba, s ez bő kárpótlást nyújtott a magánbankok „egészséges" alapokra helyezésében érvényesítendő állami beavatkozásért. Másfelől nem kellett többé attól tartani, hogy a kormányzat — kihasználva a bankok működési problémáit — a bankrendszer államosítására határozza el magát, amit az elnök tanácsadói körének egyes tagjai az egyedüli célravezető megoldásnak tartottak. Nem ütközött ellenállásba a valutáris intézkedések programja sem. A Kongresszus utólag jóváhagyta Roosevelt március 5-i rendelkezétehát a megbomlott külföldi gazdasági és pénzügyi állapotok kárvallottja, s védekezik azok hatásával szemben. Vö. Charles P. Kindleberger: The World in Depression 1929-1939. Berkeley-Los Angeles, (1973). 83-84., 194-195. 3Szükség-banktörvény (Emergency Banking Act), szövetségi szükség-segélytörvény (Federal Emergency Relief Act), törvény a mezőgazdaság átalakításáról (Agricultural Adjustment Act), értékpapírtörvény (Securities Act), törvény az ipar országos helyreállításáról (National Industrial Recovery Act), mezőgazdasági szükség-jelzálogtörvény (Emergency Farm Mortgage Act), törvény a lakástulajdonosok kölcsönhöz juttatásáról (Home Owners' Loan Act), a benyújtóiról elnevezett Glass-Steagall banktörvény (Glass-Steagall Banking Act).
