Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Asztrahany.H. N.: Oroszország kispolgári pártjai eszmei-politikai csődje 1917-ben 805

FOLYÓIRATSZEMLE 805 alkotmányozó gyűlés kérdése alárendelt szerepet játszott. Szovjethatalmat, békét, földet követeltek a tömegek. Ugyancsak augusztusban tették közzé a választójogi törvényeket. A forradalmi helyzet, az orosz politikai eró'viszonyok miatt igen demokratikus tervezet látott napvilágot. A katonák 18 éves kortól, polgári személyek 20. életévük betöltése után szavazhattak. Semmiféle vagyoni, egyhelyben lakási és műveltségi cenzus nem korlátozta a választójogot.A nők teljes jogú állampolgárok lettek. Egyetlen korlátozás volt: a hadseregből dezertált katonákat kirekesztették. Tekintettel a hadsereg, a katonák kiemelkedő politikai szerepére, arra a körülményre, hogy egyidejűleg demokratizálódott és demoralizálódott az orosz hadsereg, ez a csekélynek tűnő korlátozás jelentős visszatetszést szült, s a honvédő jelszavak időszerűtlenségét tükrözte. A választójogi törvény nyilvánosságra hozatala után a kormány hozzálátott a technikai előkészületekhez. A bolsevikok a párt VI. kongresszusán foglalkoztak a választások kérdésével. Figyelembe véve a választójogi törvény demokratikus jellegét, úgy ítélték meg, hogy a politikai kibontakozás egyik alternatívája lehet az alkotmányozó gyűlés. Előkészítő bizottságot jelölt ki a kongresszus, 60 választókörzetben indítottak jelöltet a bolsevikok. Lenint 5 körzetben is jelölték, köztük Petrográdon. Természetesen a fegyveres felkelés előkészítése maradt az elsődleges feladat. Igaz, a párt vezetői nem egységesen ítélték meg a helyzetet. Kamcnyev és Zinovjev az alkotmányozó gyűlési választásokat, a szocialista irányzatok együttműködését helyezte előtérbe. Buharin és társai a proletárdiktatúra megteremtését sürgették. Lenin változatlanul a szovjetköztársaság életrehívását tekintette a legfontosabb feladatanak. Ehhez vezető útnak az alkotmányozó gyűlési választásokat is elképzelhetőnek tartotta, mint alárendelt elemet. Az újtípusú köztársaság megszilárdulása után vélte aktuálisnak a proletárdiktatúra megteremtését. A Kornyilov-lázadás után kialakult helyzet döntő fordulatot eredményezett. A szovjetek száma, politikai súlya rohamosan nőtt. Bolsevizálódtak. A mérsékelt, kispolgári szocialista pártok polarizálódtak, a burzsoázia elszigetelődött. Az alkotmányozó gyűlés politikai alternatívája elveszítette jelentőségét. Az októberi változások eredményeként bolsevik szovjethatalom jött létre Oroszországban. (Isztorija SzSzSzR, 1977. 4. sz. 3-29. I.) M. H. N. ASZTRAHANY: OROSZORSZÁG KISPOLGÁRI PÁRTJAI ESZMEI-POLITIKAI CSŐDJE 1917-BEN A cikk azt a tévhitet kívánja eloszlatni, hogy a bolsevikok 1917-ben minden együttműködést elutasítottak a mérsékelt, kispolgári szocialista irányzatokkal. Egyidejűleg plasztikusan ábrázolja ezeknek a politikai tényezőknek a megosztottságát is. Milyen irányzatokról is van szó? Trudovikok, népi szocialisták (eneszek), Plehanov „Egység" (Jegyinsztvo) csoportja, a mensevik jobboldal, az eszer centrum, a baloldali eszerek és az internacionalista mensevikek (Martov) csoportja a legjelentősebbek. 1917 februárját követően közös vonásuk volt - tekintettel a tömegek hangulatára-, hogy szocialista mivoltukat hangsúlyozták. Abban is egységesnek mutatkoztak ugyanakkor, hogy elutasították a bolsevikok irányvonalát, a szocialista forradalom perspektíváját. Illusztrációként Plehanov véleményét idézi a szerző, miszerint a proletárdiktatúra akkor lehet aktuális, amikor a munkásosztály a társadalom többsége. Hasonló értelemben utal az eszerek azon álláspontjára, amely szerint Oroszország a cárizmus megdöntése után még a kapitalizmus hosszú útja előtt áll. Mint ismeretes, a. Lenin vezette bolsevik párt nem osztotta ezeket a nézeteket, amelyek a forradalom befejezéséhez vezethettek, s nem biztosíthatták az orosz forradalom permanenciáját. Ennek megfelelően szocialista mivoltukat sem ismerték el a bolsevikok, így a szocialisták egységét hangoztató felhívásaikat elutasították. Pedig Csernov, az eszer centrum vezetője Párizsban már márciusban egy nagy, egységes orosz szocialista párt létrehozását sürgette. A mensevik Cereteli március 20-án a Petrográdi Szovjet ülésén minden forradalmi demokratikus erő - nemcsak a szociáldemokraták két frakciójának - egyesülése mellett foglalt állást, mivel a proletáriátus végcéljának megvalósítása szerinte még nem volt időszerű.