Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Caspard; Pierre: Szempontok az 1848-as osztályharc kérdődéhez: A Mobil Gárda toborzása 798
798 FOLYÓIRATSZEMLE kisugárzó szociális-politikai fenyetés ellensúlyozása, egy az importtól független, specializált iparág kiépítése, s nem utolsósorban a tengeri terjeszkedés feltételeinek megteremtése volt. Ügy tűnt, hogy a gyarmati és közvetítő kereskedelem döntő hányada felett ellenőrzést gyakorló Hollandia elleni háború kérdésében az angol közvélemény egyetért. Az elsősorban radikális szekták által szított holland-ellenes nemzeti népháború gondolatával csak kevesen fordultak szembe. Köztük az angol vezetéssel megvalósítandó protestáns világuralom tervével fellépő Cromwell, aki háború helyett szövetséget, a spanyol-portugál gyarmatbirodalom közös meghódítását javasolta. A gazdasági körök nyomása és az államháztartás egyre halaszthatatlanabb szanálása mégis a háború megindítására kényszerítette. A vállalkozás azonban nem igazolta a hozzá fűzött reményeket, s a teljes győzelem elmaradása megingatta a vallásos középrétegek és a kereskedők jelentős részének hitét Cromwell küldetésében és a demokratikus forradalmi eszmékben. A belpolitikai erőviszonyokban tapasztalt jobbratolódás megállítása, a stabü pénzrendszer megteremtésének reménye, a protestáns világuralom terve a szinte korlátlan lehetőségeket ígérő spanyol háború megindítását sügette. A hiányzó belső stabilitástól kényszerítve a forradalmi Anglia végül is tehát két olyan háborút vezetett, mely egyrészt a hatalmas vetélytárs visszaszorítására, másrészt a fejletlen területek elfoglalására irányult. Ez a kettős vonalvezetés érvényesült a brit külpolitikában a szerző szerint a későbbiekben is. A Cromwell nevével fémjelzett időszak, mint azt Martin megállapítja, nem jelentett éles választóvonalat az angol történelemben, hanem egy hosszú gazdasági-társadalmi-politikai fejlődés tetőpontját képezte. Ennek megfelelően Cromwellt sem nevezi a forradalmi átalakulás kezdeményezőjének, vagy hajtóerejének; sokkal inkább a gazdasági kényszerhelyzettel szembenéző, a divergáló érdekek egyeztetésén sikerrel fáradozó politikust látja benne. Kiemeli, hogy uralma alatt gazdasági, társadalmi és hatalompolitikai életelvek dőltek meg, s ez lehetővé tette Anglia tengeri és kereskedelmi hatalommá fejlődését. Végül azt hangsúlyozza, hogy irányításával olyan változások történtek (bizonyos gazdasági érdekcsoportok nyomására a „külkereskedelmi kapitalizmus" megszerveződése, az imperialista külháború elvének egyeztetése a belpolitikai célokkal), melyek nemcsak megszilárdították a fennálló kormányzati-rendszert, hanem használható példával szolgáltak a visszatérő Stuartok, majd sokban az amerikai fejlődés számára is. (Historische Zeitschrift, 1974. 3. sz. 571-592. I.) E. G. PIERRE CASPARD: SZEMPONTOK AZ 1848-AS OSZTÁLYHARC KÉRDÉSÉHEZ: A MOBIL GÁRDA TOBORZÁSA Az 1848 februárjában önkéntesekből toborzott Mobil Gárda, amelyben sokan a hatalom eszközét, a szabadság elnyomóját látták, már szerveződése idején kiváltotta egyes kortársak ellenszenvét. Létrehozását az Ideiglenes Kormány részéről mindenekelőtt az a két törekvés siettette, hogy a meglévő fegyveres erő kiegészítésével biztosítsa a rend fenntartását és védelmét, s hogy a Nemzeti Műhelyekhez hasonlóan a munkanélküliség levezetésének egy újabb csatornáját nyissa meg. A kortársak ellenszenve a júniusi felkelés során igazolást nyert. A munkásmegmozdulás elfojtásában a Mobü Gárda nem várt mértékben vette ki részét. Pierre Caspard a francia Hadtörténelmi Levéltárban őrzött, a Mobil Gárda 24 zászlóalja (mintegy 14 900 fő) törzslapját azzal a szándékkal tekintette át, hogy azok adatai alapján új összefüggések felvázolásával közelebb jusson a Mobil Gárda magatartásának megismeréséhez, s hogy megtalálja azokat a jellemző vonásokat, amelyek az előbbit a proletáriátus egészétől, illetve ajúniusi felkelésben résztvevőktől elválasztotta, megkülönböztette. A június 22-e előtt toborzott 14 900 gárdatagról az egykorú feljegyzések a következő információkat tartalmazzák: név, életkor, utolsó lakóhely, a szülők neve és lakóhelye, foglalkozás, néhány, a csapatbalépést megelőző és követő adalék, az analfabetizmus fokára utaló, az. aláírást helyettesítő jelek. Az egyes foglalkozási ágakban dolgozók átlagbérére Perdiguier: Statistique du salaire des ouvriers Paris, 1849 c. művéből következtet. Viszonyítási alapul a júniusi felkelésben való részvétellel gyanúsítottak (12 600 fő) törzslapját használja, a
