Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Isztorija 20. véka. Zbornik radova XII. (Ism.: A. Sajti Enikő)" 792

FOLYÓIRATSZEMLE GÜNTER VOGLER: FORRADALMI MOZGALOM ÉS KORAI POLGÁRI FORRADALOM (VIZSGÁLATOK A NÉMET KORAI POLGÁRI FORRADALOM ÉS A SZOCIÁLIS, ILLETVE POLITIKAI MOZGALMAK VISZONYÁNAK KÉRDÉSÉBEN) A 14-16. században megélénkült nyugat- illetve közép-európai társadalmi mozgalmak jellege napjainkban sem tisztázott egyértelműen. Az egységes szempontok hiánya, vagy azok eltérő' értelmezése következtében nemcsak a polgári, de olykor a marxista történetírásban is egymással ellentétes megállapításra jutnak a korszak kutatói. A vita középpontjában elsősorban a huszita felkelés és a német parasztháború áll. A reformáció és a német parasztháború történeti helyét keresve Vogler az egymással szoros kapcsolatban álló korábbi nyugat- és közép-európai mozgalmak elemzéséből indul ki. Az érintett megmozdulásokban három, egyszerre, vagy külön-külön érvényesülő tendenciát különböztet meg. Osztályozásában nem törekszik teljességre, csupán módszertanilag kívánja megalapozni a reformációval és a német parasztháborúval történő összevetést. Elsőként az áru- és pénzkapcsolatok elterjedésével, a feudális reakció felerősödésével összefüggő, a városok aktív támogatásával rendelkező paraszti felkeléseket említi; majd az egyház belső megújítására, következményeiben az intézményesített egyház megdöntésére irányuló reformtörekvéseket emeli ki, melyek Wyclif és Husz tevékenységében érték el tetőpontjukat. Hangsúlyozza, hogy a paraszti megmozdulásokkal és az egyházi reformtörekvésekkel összekapcsolódva, a külső ellenség és a. klérus elleni küzdelemben kezdett kibontakozni az a nemzeti mozgalom, melynek első megjelenési formája az egyes országokban a nemzeti egyház volt. Utal a manufaktúra tulajdonosok és a bérmunkások ellentéteinek jelentkezésére is, hozzáteszi azonban, hogy a jelzett feszültség korántsem tekinthető a korszak jellemzőjének. Az említett mozgalmak - mindenekelőtt a huszita háború és a reformáció, valamint a német parasztháború között kimutatható hasonlóságok és érintkezési pontok - jelentős száma ellenére Vogler úgy ítéli meg, hogy a formális egybeesések és a néhány esetben tapasztalt tartalmi találkozások nem, szolgálhatnak döntő szempontul azok jellegének minősítéséhez. Véleménye szerint csak a feudalizmus adott fejlettségi szintjének meghatározása (összefüggésben az osztályharccal) nyújthat megfelelő alapot a kérdés tisztázásához; mindenekelőtt az, ha a korai polgári forradalmak a feudalizmus bomlásával, a manufakturális ipari termelés kialakulásával és fejlődésével, valamint a társadalmi ellentmondások kibontakozásával összefüggésben kerülnek bemutatásra. Tanulmánya megírásakor a szerző módszertanüag sokban támaszkodik A. N. Cistozvonov elemzésére, mely a 16-18. sz.-i forradalmak összehasonlító vizsgálatával a belső feltételek jelentőségének túlhangsúlyozása ellen fordul és erősebben veszi figyelembe a kölcsönhatások érvényesülését. Úgy véli, hogy ez az eljárás sikeresen alkalmazható a tárgyalt témakör vizsgálatához is. Döntő szempontnak tekinti, hogy míg a német parasztháború a 15. sz. utolsó évtizedeiben meginduló, a gazdasági-társadalmi struktúrában, az államszerkezetben és az ideológiai szférában lényeges változásokat okozó folyamatok talaján bontakozott ki, addig a csehországi társadalmi kereteket nem feszítették kapitalista termelési viszonyok, s a taborita városok progran\jai gazdasági és társadalmi vonatkozásokban nem fogalmaztak meg kapitalista perspektívákat. így, bár a huszita háború fontos cezúrát jelentett a feudalizmus bomlásának előkészítésében, korántsem nevezhető a polgári átalakulás első lépésének, s valójában a feudalizmusból a kapitalizmusba történő átmenet időszakát megelőző forradalmi osztályharc egyik fázisát képezi. Ugyanakkor a huszita felkelésben az osztályharc különböző áramlatai egyesültek, amely így az egyes részérdekek képviselete helyett már a feudális hatalom elleni általános támadás kezdetét vezette be.