Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Isztorija 20. véka. Zbornik radova XII. (Ism.: A. Sajti Enikő)" 792
793 TÖRTÉNETI IRODALOM tanúskodik. Ezért is volt nehéz helyzetben a recenzens, mikor a kötet néhány tanulmányának részletesebb bemutatására vállalkozott. így a válogatás szempontja csak az lehetett, melyek azok a munkák, amelyek — megítélésünk szerint - leginkább számíthatnak a magyar szakmai közvélemény érdeklődésére. Ebből a szempontból első helyre kívánkozik a horvát történész, Bogdan Krizman: Stjepan Radie terve a Habsburg Monarchia átalakításáról c. tanulmánya (31-84.). A magyar olvasó számára Radie neve elsősorban a Horvát Köztársasági Parasztpárt (HKPP) 1918 utáni tevékenységével fonódott össze, de a jugoszláv történetírás is munkásságának e periódusát állította kutatásai középpontjába. Későbbi nézeteinek gyökerei azonban visszanyúlnak politikai pályafutásának kezdeti, s kevésbé látványos éveihez — csehországi tartózkodásához. Ekkor írta meg Radie, cseh nyelven, a Monarchia átalakításáról szóló tervét. Műve „Szláv politika a Habsburg Monarchiában" címmel 1902-ben jelent meg, Prágában. Krizman részletesen ismerteti és elemzi a Népek és Államok Duna menti Szövetségének föderatív tervét (Radie szerint ez lenne az új állam neve), amely a dualizmus elleni szláv összefogás és a szláv-román szövetség gondolatán alapult. A reformok természetesen kiszélesedett autonómiát és területi gyarapodást biztosítanának Horvátország számára, és biztosítanák minden nép nemzeti-kulturális fejlődését, az egyenlő szabadságjogokat. Radie' ausztroszláv koncepciója módosult ugyan a háború előestéjén — állapítja meg Krizman —, de nézetei 1918 tavaszáig alapvetően nem változtak. „Konzervatív ausztrofil" álláspontját Radie csak 1918 folyamán vizsgálta felül. Ezt a változást a szerző helyesen kapcsolja össze a nagy európai és horvátországi változásokkal. Radie, ekkor elfogadta a „nemzeti koncentráció", s az egységes délszláv állam gondolatát. A Horvát Köztársasági Parasztpárt és ezen keresztül Radie tevékenységének későbbi, s egészen más jellegű korszakát elemzi Slavoljub Cvetkovic Stjepan Raditf és a kommunista mozgalom 1923- 1925. Adalék a HKPP és a JKP viszonyának kérdéséhez (375-401) c. tanulmánya. A szerző azt vizsgálja, hogy milyen erők, történések hatására alkuit a HKPP, a Jugoszláv Kommunista Párt és a Komintern viszonya az adott periódusban. Cvetkovií* a HKPP megerősödésének fényéből indul ki, majd ismerteti az 1923 márciusi választások után megszületett „Megállapodás" című programot. A „horvát népképviselők" e programjának sarkalatos pontja a semleges Horvát Parasztköztársaság, a horvát és a többi nép nemzeti sajátosságainak elismerése volt Jugoszlávia határain belül, s mint ilyen, alapját képezte volna a „szerb néppel történő igazságos és hosszantartó" megbékélésnek, pontosabban - mondja Cvetkovic - a kispolgári és burzsoá pártok megegyezésének. Ε kísérlet kudarca után Radie külföldre utazott, hogy ott szerezzen támogatást a horvát ügy számára. Ennek a „missziós" utazásnak volt utolsó állomása, egyben végső reménysége, Moszkva. A Radie vezette kispolgári párt és a kommunista mozgalom közeledését a szerző szerint több tényező is segítette: egyrészt a már említett pártközi tárgyalások csődje, másrészt a JKP nemzeti és szövetségi politikájában bekövetkezett pozitív változások, Radie külföldi útjának sikertelensége, illetve a Komintern rugalmas taktikai irányvonala. Bár Radie moszkvai tartózkodása idején pártját felvették a Paraszt Internacionáléba - olvashatjuk a tanulmányban -, otthon változatlanul visszautasították a kommunisták minden együttműködési javaslatát. Ez, mutat rá Cvetkovic", akadályozta azt a küzdelmet, melyet a JKP KB vívott az ellenzékkel a párt helyes nemzeti és szövetségi politikájának kibontakoztatásáért. Cvetkovic árnyaltan elemzi az együttműködési kísérletetek kudarcának okait és ezért hiányoljuk, hogy nem ad választ arra a kérdésre, vajon mi inspirálta a Kominternt, hogy felvegye a HKPP-t a Paraszt Internacionáléba. Todor Stojkov a két vüágháború közötti Jugoszlávia másik érdekes politikai figurájáról, Svetozár Pribicevicről írt tanulmányt Svetozár Pribiíevic száműzetése (1929-1931), címmel (403-423). Arról a Pribiőevicről, aki mint a Demokrata Párt egyik vezetője, s mint több kormány tagja vagy vezetője. Radie nagy politikai ellenfele, majd szövetségese volt, s aki végül is politikai emigránsként fejezte be életét. Stojkov ismeretlen levéltári forrásokra támaszkodva (csehszlovákiai levéltári anyagok, a Pribicévic család levéltári hagyatéka) mutatja be Pribiíevic magatartását és tevékenységét az 1929-es fordulat utáni években. Véleménye szerint letartóztatásának oka az volt, hogy lényegesen nagyobb politikai aktivitást, ellenállási készséget mutatott a diktatúrával szemben, mint a többi betiltott polgári politikai párt vezetői. Minden bírói eljárás nélkül száműzték a szerbiai Brusba, majd egy
