Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
692 varga lászló (Miskolc, Sopron, Szombathely, Tata, Temesvár), munkásházak (Pozsony).11 5 A koalíciós kormány hatalomra jutása után az első két évben alig volt vállalat, amely megkapta az állami kedvezményeket, 1906-ban mindössze 19, 1907-ben pedig csak 16 ipartelep, az utóbbi évnél feltűnően alacsony a textiipar részaránya (12,4%). Ugyanakkor ugrásszerűen megnőtt az engedélyezett gyáripari segélyek összege, igaz, a ténylegesen kifizetett összegek messze elmaradtak ettől. Csak 1908-ban stabilizálódik a helyzet, a kedvezményezett gyárak száma a világháború kitöréséig a gazdasági helyzettől függően évi 50 körül mozog, a kifizetett szubvenciók összege pedig 3 millióról fokozatosan 5 millió koronára emelkedik. (L. 2. és 4. táblázat) 1914-ben az engedélyezett, de ki nem fizetett állami támogatás összege meghaladta a 27 millió koronát, ez az összes engedélyezések 38,4 százaléka. A törvény végrehajtása tehát lényegében nem különbözött a korábbi időszaktól, eltekintve a szuvenciók magas összegétől, amelynek értéke azonban erősen kétséges. A GyOSz 1910-ben értékelte az addigi tapasztalatokat, és ez az értékelés semmivel sem volt pozitívabb, mint a tövény fogadtatása. Feladatul a meglévő ipar védelme mellett a kivándorlás kérdésének szabályozását és az ipari hitel megfelelő szervezését jelölte meg.11 6 Beöthy László kereskedelmi miniszter 1912 végén a meglévő ipar védelme kapcsán hasonló álláspontot képviselt, amikor kilátásba helyezte, hogy a kormány az eleve biztosított segélyek helyett a részvényjegyzés gondolatával foglalkozik.11 7 Ehhez a felismeréshez azonban a miniszter az egyre jobban kibontakozó gazdasági válság hatására jutott csak el. Sugár Ottó, aki kezdetben lelkesen üdvözölte az 1907-es ipartámogatási törvényt, 1913 elején megvonta annak mérlegét. Alapjaiban az állami iparfejlesztést életképesnek, szükségszerűnek ítélte, de egyben rámutatott arra is, hogy az adott gyakorlat nem képes a gazdasági helyzetet befolyásolni. Más szóval az iparfejlesztés konjukturális időszakában látványos eredményeket szült, a recesszió körülményei között azonban alkalmatlan eszköznek bizonyult. Igaz ugyan, hogy az állam a válság hatásait igyekezett megrendelésekkel csökkenteni, ez azonban következetlenül, gyakran egyes vállalatok sérelmére valósult meg. Sugár felismerte, hogy a segélyezés rendszere nem megfelelő, hosszabb távon tarthatatlan, de hajlandó azt „szükséges rosszként" elfogadni, ha a kereskedelmi adminisztráció valóban képes a segélyeket gazdaságossági szempontok alapján, rugalmasan odaítélni. Ugyanakkor Sugár szinte egyedülállóan érezte meg az iparfejlesztés és a közös vámterület dialektikus kölcsönhatását. Felhívta a figyelmet arra, hogy a közös vámterület alapján az iparfejlesztés nem lehet pusztán az önálló vámterület kompenzációja. Javaslata szerint — legalább egyes esetekben — nem Magyarország, hanem a közös vámterület behozatali statisztikáját kell alapul venni. ,A politikai határokon kívül vannak gazdasági határok is és az állami támogatásnak néha ezekhez is kellene igazodni." Sugár az 1907:3. tc. elfogadását követően különösen a városok iparfejlesztési tevékenységétől várt jelentősebb eredményeket. Hat évvel későbbi mérlegében valóra nem 115 Sugár Ottó: Mit nyújtanak az állam és a városok az iparnak. Milyen gyárak létesítésére alkalmasak az egyes városok (Bp. 1908). '"GyOSz Közlemények, 1910. 52. sz. 60-61. 1. 117 Kh. n. 1912. dec. 5.
