Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
az állami ipartámogatás a századforduló után 679 tartja célszerűnek, így a betegsegélyezési törvény revízióját, a kötelező balesetbiztosítást, továbbá a munkások érdekképviseletének szabályozását, az ipari bíróságok szervezését, a sztrájkok és a munkáskizárások kérdésének rendezését. A burzsoá közvélemény elégedetten fogadta az emlékiratot, amelyet hajlandó volt tárgyalási alapnak tekinteni. „Az emlékirat egyes pontjai megtűrik, sőt kihívják a kritikát, lesznek némi ellenvetéseink, pótlást, kiegészítést kívánó véleményeink nekünk is, minélfogva kétségtelenül közhelyesléssel fog találkozni a miniszter azon intenciója, mely őt arra indította, hogy ezen észrevételek idejében való megtételére alkalmat nyújtson." „Az emlékirat az államnak az iparfejlesztés terén való teendői megjelölése céljából íratott . . . hogy azután az ipar egyes ágazataiban ezen teendők miként nyernek alkalmazást, azt előre meghatározni bajos, csaknem lehetetlen, annál kevésbé azt, hogy az egyéni tevékenység és vállalkozási kedv miként irányíttassék. Az egészben követendő utat az állam iparpolitikája nem pécézheti ki, mert nem az ez által előre megszabott iránytól, hanem a belfogyasztás alakulásától, a meghódítandó külpiacok igényeitől, no meg az Ausztriával való gazdasági viszony jövőbeni alakulásától, szóval a kereslettől függ az, hogy jövőben az ipari termelés mely ágazataira fektessünk különösebb figyelmet."5 3 Chorinfebruárban tartott beszédében szintén jelezte a hazai nagyburzsoázia nem teljesen azonos elképzeléseit: „Sajátos viszonyaink között csak két eszköz kínálkozik az államnak iparának fejlesztésére, úgy mint a céltudatos tarifapolitika és a közszállítások ügyének helyes rendezése."5 4 Az emlékirat olyan időben keletkezett 1904 májusában, amikor reális remény volt, ha nem is a politikai válság megoldására, de a parlamenti béke megteremtésére, ami elősegíthette volna a céltudatos állami ipartámogatás kibontakozását. Miután nem sokkal később ezek a remények meghiúsultak, a gazdasági kérdések ismét lekerültek a napirendről, s így az emlékirat is megvalósítatlan maradt. Sajátos módon az egyesült ellenzék is a lojalitás és az ellenzékiség ellentmondásában őrlődve közel egy évig félretette gazdasági követeléseit, s nagyobb jelentőséget tulajdonított az önálló magyar vezényszónak, mint az önálló vámterületnek. A politikai válság hatására elmélyült a gazdasági válság, a külföldi tőke bizalmatlanná vált, a hazait pedig bénította a parlament tehetetlensége. „Kívánnunk kell, hogy ... ne cáfolják, ha akad valaki, aki a gazdasági katasztrófára figyelmeztet, ha a kibontakozás még sokáig késik. Függőben, teljes bizonytalanságban van jövőbeli gazdasásági és egyéb viszonyunk Ausztriához, függőben vannak a külföldi kereskedelmi szerződések; a nagymértékben tervezett állami beruházási tevékenység teljesen megakadt és mindennek az a következménye, hogy az ország összes termelőerői városban és faluban egyképpen pihenni kénytelenek."5 5 Az 1899 : 49. tc. alapján végül 274 iparvállalat részesült állami kedvezményben. (Ld. I. táblázat). A korábbiaktól eltérően gyakorlatilag a kedvezményben részesített vállalatok túlnyomó többsége új alapítás volt, hiszen amíg az első ipartámogatási törvény által biztosított kedvezményeket 57%-ban vették igénybe új vállalatok, s a másodiknál az arány gyakorlatilag változatlan maradt, addig most 85%-ra emelkedett. A gyáriparnak kifizetett 5 'Magyar Pénzügy, 1904. 23. sz. 54 GyOSz Közlemények, 1904. 10. sz. 44. 1. 5 'Magyar Pénzügy, 1905. 30. sz.
