Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
670 VARGA LÁSZLÓ tudott lenni az iparfejlesztésnek, addig most, az agáráriusoknak engedve, szinte fékjévé vált, miután az iparfejlesztés legaktuálisabb feladatait megkerülte. Nem foglalkozott érdemben a már létező gyáripar továbbfejlesztésének lehetőségeivel, erősítette az autarkiás tendenciákat, hamis illúziókat táplált a kisipar átalakítását illetően. Nem kétséges, hogy a hazai kisipar támogatásra szorult, továbbfejlődésének és fennmaradásának egyetlen lehetősége a gyáripar kiegészítése volt, a kormány ezzel szemben egyrészt meg akarta óvni a nagyipar versenyétől, másrészt át kívánta alakítani gyáriparrá, ami ekkor — ilyen mértékben — már teljesen lehetetlen volt. Vagyis, amíg a korábbi törvények célja a versenyképesség fokozása volt, addig ez a kompromisszum a verseny szűkítését célozta. A hazai burzsoázia, amelynek látszólag érdekében született a törvény, szinte azonnal harcot indított revíziójáért, így a törvény meghozása után sem mérséklődött az ipartámogatás iránti érdeklődés. A törvény bírálatát jelentette az a javaslat 1900-ban, amely először a Magyar Kereskedők Lapja, majd a Magyar Pénzügy hasábjain jelent meg. Konkrét eset kapcsán ismét felvetik, hogy az ipartámogatás terén közvetlenebb hatást lehetne elérni már működő, fejlődőképes iparágak felkarolásával.1 8 Egyre több egymással gyakran ellentétes javaslat keletkezik. Erősödik az iparpártolás eszméje, amely az ipartámogatás kiegészítőjeként, esetenként pótlékaként jelentkezik. Ennek jegyében 1899 nyarán a győri kereskedelmi és iparkamara Csukássy Kálmán főjegyző javaslatára kezdeményezi a hazai iparcikkek pártolását. A temesvári kamara továbblép, s követeli, hogy erkölcsi nyomással hassanak a magánfogyasztókra (igaz viszont, hogy ismételten felvetik a közszállítások kérdését is). A javaslatok a korszakra jellemző módon meleg fogadtatásban részesültek. A besztercebányai kamara is felkarolja ezeket azzal, hogy teijesszék őket a megtartandó nagyváradi VI. kamarai kongresszus elé a hazai iparpártolás országos szervezése érdekében.19 Vontatottan folytatódott az Országos Iparegyesület már említett akciója. A végrehajtó bizottság 1900 elején tervezetet fogadott el a hazai ipar pártolására. Eszerint össze kell állítani a magyar ipar termelési törzskönyvét és a hazai beszerzési források jegyzékét. A kereskedelmi és iparkamarák szervezzenek minden városban és nagyobb községben állandó iparpártolási bizottságot, amely az állami rendelések mellett „odahat, hogy a közönség olyan iparcikkekből, amely hazánkban is készül, ne vásároljon külföldit, hanem egyelőre még áldozatok árán is hazai készítményt vegyen, s a kereskedésekben következetesen ilyet követeljen."20 Az Országos Iparegyesület feladata az akcióban, hogy egyrészt megakadályozza a visszaéléseket, vagyis külföldi termékek hazaiként történő eladását, másrészt az új iparágak meghonosítása érdekében rendszeresen kiegészítse a Magyarországon hiányzó iparágak megállapítására kezdett akciót és egyben propagandát fejtsen ki ezek létrehozásához. A magyar iparpártolási akcióra válaszul az alsó-ausztriai iparkamara beadványban szólította fel a kereskedelmi minisztert a magyar ipar bojkottálására.2 1 Az akció azonban egyre szélsesebb kereteket ölt. A szegedi leszámoló hivatal tisztviselői a következő szövegű kötelezvény aláírásával tanúsították „hazafias" érzelmeiket: „Becsületünkre és « 1 » Magyar Pénzügy, 1900. 38. sz. "Magyar Pénzügy, 1899. 29., 36. sz. 1 °Uo. 1900. 5. sz. 3 'Honi Ipar, 1900. 1. sz.
