Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
666 VARGA LÁSZLÓ klientúráját, melyet különben a keletkezendő magyar ipar elhódítana, szívesen működne közre ily gyárak felállításánál." A textilipar mellett főleg a vegyipar fejlesztését tartja fontosnak. Földiák nézete szerint az állami ipartámogatás keretében biztosítani kell a külföldről behozott gépek teljes vámmentességét, építkezési segélyt, 1 —15 éves adómentességet, nyersanyagok és egyéb gyári szükségletek vámmentes behozatalát, az állami és közöségi szükségletek fedezésénél a hazai termékek feltétlen előnyben részesítését, szubvenciót pénzben, telekben, nyersanyagban stb., kamatmentes kölcsönt legalább öt évre, állami részvényjegyzést, a részvénytársulások megalakításának elősegítése az osztaléktól függő progresszív adókulccsal, amely 5 és 10 százalék között mozogna. Az Ausztriához fűződő viszonyban is olyan átalakulások vannak folyamatban ebben az időben, amelyek közvetlenül hatnak az iparfejlődésre, az iparfejlesztésre. Amíg korábban a vezető gazdasági körök a szinte kötelező hazafias szólamok ellenére nélkülözhetetlennek tartották a vámszövetséget, addig a kiegyezési válság elhúzódása a kilencvenes évek második felében, amelyet némileg leegyszerűsítve kölcsönös zsarolásnak is nevezhetnénk - bár azt valójában egyik fél sem vette nagyon komolyan —, mégis nyugtalanító tényezőként kezdett hatni. A kialakuló finánctőke képviselői hasztalan próbálták az eseményeket kívánatosabb mederbe terelni. így Weiss Berthold is az országgyűlés előtt: „Az Ausztriával való viszonyunkban beállott bizonytalanság lenyűgözött bennünket. Kár az elveszett időért, a veszteség Magyarországot és Ausztriát egyaránt érinti.. . Viszonyunk a népek azon rendíthetetlen hitében és reményében gyökeredzék, hogy a monarchiában lévő két államnak csak akkor van nagy jövője, ha egyetértenek és ha törekvéseiket kölcsönsen előmozdítják. Óhajtandónak tartom és remélem, hogy ez a meggyőződés fog érvényesülni és hogy a mostani káros ideglenes állapot nemsokára végleges rendezést nyerjen és teljes erőnket szentelhessük a nagy gazdasági problémáknak."10 Politzer Géza szinte teljesen egyidőben fejti ki azonos álláspontját: „Ebben a bizonytalanságban senki sem akar új üzletekhez kezdeni, éppen ez az oka, hogy mióta a kiegyezési kérdések felmerültek, a tőkepénzesek tartózkodóvá lettek és újabb alapításokkal addig óhajtanak várni, amíg eldől a vámterület kérdése."11 Egy évvel később, 1899 májusában Benke Gyula országgyűlési képviselő foglalkozott beszámoló beszédében a kiegyezési válság okozta óriási károkkal.1 ^2 Ehhez járult, hogy a válság teljesen megbénította az országgyűlést, így az érdemben hosszú ideig sem gazdasági, sem pénzügyi kérdésekkel nem foglalkozott. A Magyar Pénzügy a következőkben foglalta össze a feladatokat: „Habár most Magyarország gazdaságilag stagnál, egy-két év múlva újból kilép a cselekvés terére; különösen az iparfejlesztés érdekében teszünk majd megfelelő erőfeszítéseket s tíz év múlva valószínűleg ott fogunk állani, hogy nélkülözhetjük az osztrák ipart, de nem nélkülözhetjük ifjú hazai iparunk áldozatkész támogatását."1 3 A Kereskedelemügyi Minisztérium a törvény előkészítésébe a kamarákon kívül bevonta az Ipartanácsot, a Pénzügyminisztériumot, az iparfelügyelőket. Végül az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat messze elmaradt az előkészületek komolyságától és 10 Képviselőházi Napló (Kh. n.) 1898. febr. 4. 11 Magyar Pénzügy, 1898. 6. sz. 12 Uo. 1899. 22. sz. 13 Uo. 1899. 3. sz.
