Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
RÓMAIAK ÉS VL.ACHOK NYESZTORNÄL ÉS ANONYMUSNÁL 643 is a szláv etnogenezis befejező korszakát keressük, hanem valóságos történeti események évszázadokon keresztül a hagyományozódás útján torzult s a 12. század elején írásban is rögzített lecsapódásait, a 6-7. század helyett rögtön a 9. századra, általában a dunai szlávok helyett a nyugati szlávok egy csoportjára, a morvaszlávokra, az ókori rómaiak helyett pedig a frankokra kell gondolnunk. Ez az értelmezés mindenben eleget tesz a nyesztori szöveg és a nyelvészet tanúbizonysága követelményeinek. Eszerint tehát Nyesztor a szlávok elleni voloh támadásban a frankok támadását örökített ; meg a morvaszlávok ellen. A frankok valóban a morvákra támadtak (nem is egy esetben), közéjük telepedtek (a Conversio Bagvariorum et Carantanorum frank-germán helynévanyaga bizonyítja ezt a morváktól menekült pannonszlávok területén) és elnyomták őket (főleg a frank egyházi befolyás kiterjesztése szolgálta érdekeik biztosítását Moráviában). Ez a magyarázat nem ad ugyan kulcsot annak a nyesztori hírnek az értelmezéséhez, hogy a szlávok a voloh támadás következtében elmentek és a Visztulához telepedtek, de úgy hisszük, itt egy más hagyomány beszüremkedéséről van szó az orosz krónikába, arról a helyes hagyományról, hogy a szlávok valódi őshazája a Visztula vidékén volt. Ha már most visszatérünk Nyesztor volohjaihoz, megint csak a frankokra kell gondolnunk, amikor az orosz krónikában azt olvassuk, hogy a Kárpát-medencébe keletről bejövő magyarok harcolni kezdtek az ott élő volohokkal és szlávokkal. Azoknak a közismert adatoknak a felemlítése, hogy a magyarok adták meg a kegyelemdöfést a belső harcoki an és a frankokkal vívott küzdelemben legyengült ómorva államnak, illetve hogy a magyarok a 10. század elején Pozsonynál a frankok ellen aratott győzelmükkel kiszorították azokat a Kárpátmedencéből, egyaránt igazolja a nyesztori tudósítás igazát. A történeti körülmények tehát csak azt a magyarázatot engedik meg, hogy az orosz krónika Duna-medencei volohjaiban 9. századi frankokat lássunk.66 S noha a Kárpát-medencében a frankokat elsősorban német nyelvű keleti frankok képviselték, Nyesztor mégis joggal illette a neolatin nyelvű népek összefoglaló neveként használt voloh elnevezéssel őket, hiszen a regnum Francorum csak fokozatosan vált a Francia orientális és a Francia et Saxonia lépcsőfokain át Theutoniává,6 7 s a német királyok császári hatalma külsőségeiben felidézte a jogigényt a Romanusokra, a neolatin nyelvű népekre. Áttérhetünk Anonymus vlachjainak a vizsgálatára, akik a latin nyelvű gestában kivétel nélkül B-szókezdettel (egyes számú alanyesetben Blacus, többes szám alanyesetben pedig Blachii, Blasii, többes birtokos esetben pedig Blacorum alakban) fordulnak elő. Anonymus vlachjai három esemény kapcsán szerepelnek a gestában. Először: a Kárpátmedence elfoglalására nyugat felé vonuló Álmosnak az orosz fejedelmek mondják a Hungária értelemben vett Pannóniáról: „Azt a földet szlávok, bolgárok és blachok és a rómaiak pásztorai lakják" (An. 45.). Másodszor: a magyar honfoglalást kísérő harcok kapcsán szólt a névtelen jegyző arról, hogy az erdőntúli földön.Qírdélyben) valami Gyalú nevű blak uralkodott. Tétény nekiindult az erdőkön túlra kelet felé a blakok vezére,Gyalú 66 A részletek mellőzésével a Kárpát-medence egy részére kiterjeszkedő ómorva állam teljes forrásanyagát eredeti nyelven és cseh fordításban közzétevő nagy vállalkozásra hivatkozunk: Magnae Moraviae fontes historici I-IV. Opera Universitatis Purkynianae Brunensis. Facultas Philosophica 104, 118, 134, 156. Pragae-Brunae. 1966-Brno. 1971. 6 ''Eckhard Müller-Mertens: Vom Regnum Teutonicum zum Heiligen Römischen Reich Deutscher Nation. Reflexionen über die Entwicklung des deutschen Staates im Mittelalter. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 11 (1963), 321-322.
