Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
642 KRISTŐ GYULA svédek és normannok sorát a talán Balti-tengeri gótok, majd Rusz, továbbá - s itt megbomlik a rend - az angolok követik.) Ha óvatosan is, megkockáztatjuk azt az állítást, hogy két esetben is azonos eredményre vezethető vizsgálódásunk nyomán Nyesztor volohjaiban Nyugat-Európa neolatin népességét (bizonnyal a franciákat) kell látnunk. További problémák tornyosulnak elénk az orosz krónika másik két voloh népnévi előfordulásának értelmezésében. Az egyik esetben Nyesztor szerint a volohok a Duna-menti szlávokra támadtak, földjüket elfoglalták, közéjük telepedtek, elnyomták és elköltözésre bírták őket, míg a másik esetben a kelet felől jövő ugorok a Duna vidékén az ott élő volohok és szlávok ellen harcoltak, a volohokat kiűzték, a szlávokat pedig maguknak alávetették, s a szlávokkal együtt letelepedtek. Ha nem helyezkedünk eleve a tagadás és a kétkedés álláspontjára, hogy ti. az egész elbeszélés költött és koholt, hiszen már kiindulópontja is téves: a szláv őshazának a Duna-medencébe helyezése, s nem zárkózunk el analízisétől, eleve számolnunk kell azzal, hogy nem tudunk egyetlen tökéletes magyarázatot adni. Mégpedig azért, mert a 6-9. század között Nyesztoron kívül más forrásunk nem örökített meg a Kárpát-medence ellen voloh támadást, a szlávok földjének elfoglalására. Tudunk a kérdéses évszázadokban a Kárpátmedence (illetve annak egy része) felett avar és dunai bolgár uralomról, e népeket azonban Nyesztor aligha illethette voloh névvel. Még egy támadásról tudunk, amely a 8-9. század fordulóján a Közép-Duna-medencét érte, ezt a frankok indították az itteni avar kaganátus ellen. Ez a támadás kimeríteni látszik a Nyesztornál említett ismérveket, és eleget tesz a nyesztori voloh névvel kapcsolatos nyelvészeti kritériumnak is. Nyesztor a dunai szlávok volohok általi megtámadását, elnyomását és részleges elköltözését említi. Történelmi tény, hogy a Kárpát-medencébe behatoló frankok sok évtizedes harcot folytattak az ott élő szlávokkal, az ómorva államisággal. Nyesztor információi egy részét nyugati szláv forrásból merítette, amelyek egykori morva tradícióra mennek vissza. A. A. Sahmatov a 898. év történetét, amelyben mind a szláv föld volohok általi elfoglalásáról, mind a voloh-magyar harcokról, mind a Kirill-Metód-történetről olvashatunk, egyenesen egy Szkazanyije ο prelozsenyiji knyig nevű nyugati szláv (ómorva) forrásból eredezteti.64 Magunk a Nyesztor-krónika voloh-rejtélyét csak egy módon tudjuk a történelmi és nyelvészeti körülményeknek és ismérveknek megfelelően megoldani, ha feltesszük, hogy egyrészt a szlávok dunai őshazájáról szóló információ, másrészt a dunai szlávok ellen történt voloh támadásról beszámoló hír, végül pedig a magyaroknak a dunai volohok és szlávok elleni támadásáról megformált tudósítás ómorva forrásból jutott el Oroszországba és így Nyesztorhoz is. Koroljuk szerint a szláv etnikai öntudat fejlődésében a fordulópont a 6. századra és a 7. század elejére esik, s ez a fejlődés a szlávoknak a volohokkal való konfrontációja feltételei közepette folyt. Ennélfogva Koroljuk e konfrontációt, illetve a pásztorkodó és földművelő szlávok és a volohok közti első érintkezéseket a Duna-medence területére helyezi, a 6. század és a 7. század eleje időszakára. Ez a rendkívül antedatált koncepció a dunai szláv etnogenezis számára csak olyan valószínűtlen magyarázatokat hagy meg, hogy e volohok ókori rómaiak vagy netán a kelet-római birodalom alattvalói voltak.6 s Ha Nyesztor eme helyeit nem tekintjük forrásnak a szláv etnikai öntudat kialakulására nézve (ehhez külön bizonyító eljárásra lenne szükség), s e passzusokban nem 64 Ezt Koroljuk is elfogadta: V. D. Koroljuk: Volohi i szlavjanye, 12-13. 6 5 V. D. Koroljuk: Peremescsenyije szlavjan, 53-54.
