Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
RÓMAIAK ÉS VL.ACHOK NYESZTORNÄL ÉS ANONYMUSNÁL 635 fogásnak üzent hadat V. D. Koroljuk, s kísérletet tett egy más koncepció megalapozására. A továbbiakban Koroljuk nézeteit tekintjük át és ezekkel kapcsolatos megjegyzéseinket tesszük meg. Koroljuk elmondja, hogy a varjág- (a Balti-) tenger partvidékén élő népek közé valóban beletartoznak a frankok is, de őket Nyesztor korljaz vagy német korljaz név alatt említi és nem voloh néven. Mivel azonban a népek sorrendje Nyesztornál nem teljesen következetes, a volohok lakhelyéről a népek évkönyvbeli sorrendisége alapján véglegesen nem lehet ítélni. Sokkal jellemzőbb ennél az évkönyvíró megjegyzése a voloh földről mint a vaijág-tenger utolsó pontjáról délen a hamita népek szomszédságában. Nyesztor kétszer is utal arra, hogy a varjág-tengerről lehet Rómába menni (Ny- 11), illetve hogy a varjágoktól Rómába, Rómából a hamita törzshöz lehet eljutni (Ny. 12.). összevetve ezt a részt a varjág-tenger fent idézett leírásával, könnyű észrevenni — mondja Koroljuk —, hogy az évkönyvíró szerint az egyik esetben éppen Róma, a másik esetben a voloh föld voltak a határpont, ahonnan a hamita népek által lakott országokba lehetett hajózni. Ez az összehasonlítás csak egy következtetésre ad lehetőséget: a voloh föld alatt Nyesztor csak Itáliát érthette, s nemcsak hogy nem vonatkoztatta a volch terminust a frankokra, hanem pontosan elválasztotta a volohokat a vele kortárs rómaiaktól, velenceiektől és genovaiaktól. A voloh földön Nyesztor tehát csak Itáliát, az ókori római birodalom területét érthette. Könnyű belátni, hogy az orosz krónikás által említett voloh támadás a dunai szlávok ellen sokkal megelőzte a Kárpát-medencei magyar foglalást, hiszen Kijev mellett már réges-régtől éltek Nyesztor szerint a Dunától áttelepült poljánok, „akiket most Rusznak hívnak". Ebben az esetben csak azt lehet feltételezni, hogy a volohokban, akiket megkülönböztetett Róma, Velence és Genova vele kortárs lakóitól, régi (ókori) rómaiakat látott, akik leigázták a dunai szláv törzseket és dunai őshazájuk elhagyására kényszerítették őket. Ez a séma — folytatja Koroljuk — az évkönyvíró szemében fontos láncszem volt a korai szlávság és az ókori Róma közti kapcsolatok keresésében. Hiszen éppen a volohok folytán a régi szlávok egy bizonyos időben Nyesztor véleménye szerint a római történelem aktív résztvevőivé váltak. Ám ha a volohok - rómaiak, akkor nyilvánvalóan ez nem az a nép, amellyel a Dunánál a magyarok összeütközhettek volna. Következésképpen a volohokon az orosz krónikában két különböző nép értendő. Bármilyen (nagymorva, cseh vagy orosz) forrást is használt Nyesztor a 898. évi magyar-voloh harcok megfogalmazásához, e variánsokból egy megoldás sem hagy helyet a volohokat a frankokkal azonosító feltevés számára, hiszen Nyesztor krónikájában korábban a frankokat nem voloh, hanem más néven említette, az pedig elképzelhetetlen, hogy Nagy-Moráviában vagy Csehországban a mindenki által jól ismert frankok a teljesen idegen voloh név alatt szerepelhettek volna. „Mi több - írja Koroljuk -, határozottan meg lehet erősíteni, hogy ha a megfelelő évkönyvcikket a szláv-voloh viszonyról a nagymorva vagy a cseh hagyományhoz kötjük, egy részről a volohokban kétségtelenül régi (ókori) rómaiakat kell látni, más részről pedig alkalmasint valamilyen régi helyi romanizált lakosságot, amely hosszú ideig a szlávok között élt." A magyar-voloh háború és a volohok magyarok általi kiűzése bizonyára azért 898-nál szerepel az orosz krónikában, mert Nyesztornak tudomása lehetett a magyarok 899. évi nagy itáliai, tehát voloh-földi hadjáratáról. Nyesztor nem rendelkezett biztos ismeretekkel a Duna-vidéki lakosság váltásának egymásutánjáról, s így a voloh fogalomba (azaz Pannónia magyar foglalás előtti lakossága fogalmába) két népet mosott egybe: a régi rómaiakat és a tulajdonképpeni volohokat. A 898. évi évkönyvcikk
