Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497
518 FRANK TIBOR ként is a haladásba vetett hit járta át, amely mindenekelőtt a polgárság életszínvonalának fellendülésével vált mind optimistábbá. Ehhez a gondolkodási klímához nagyon is harmonikusan illeszkedett a hegeliánus filozófia, amely — különösen a század második felében — meglepően széleskörűen hódított a szigetországban. Diadaláról árulkodik Sir William Hamilton, James Hutchison Stirling (The Secret of Hegel, 1865), Robert Adamson, Thomas Hill Green, John és Edward Caird, F. H. Bradley, B. Bosanquet, William Wallace, James Ward, James Seth és J. McT. E. MacTaggart filozófiai termése, akiknek munkásságában a filozófiai idealizmus „másodszor is magasra emelte a fejét". A hegeliánizmus különösen három területen győzedelmeskedett: az államtan, a teológia és a „szellemtudományok" művelőit vonta hatása alá. Oxford és Glasgow a század második felében egyenesen a brit hegeliánusok fellegvárának számított, s a későbbiekben számos történetíró is a mozgalom vonzásába került, így Sir James Frazer, R. L. Poole, Sir Richard Lodge, James Tait, Frederick Powicke, A. L. Smith, T. F. Tout, hogy csak néhányat említsünk közülük. Érdekes emlékeznünk rá, hogy német fordítójának, Arnold Ruge-nak a tanúsága szerint Buckle maga is hangoztatta: „sokat tanult Hegeltől".4 8 Meg kell említeni végezetül azt is, hogy Hegel hatása még azoknak a — többségükben Zerffi által is ismert és hasznosított — német történészeknek a munkáiban is kimutatható, akik - mint Ranke, Dahlmann, Gervinus, Droysen, Gierke vagy Meinecke -maguk inkább tagadták a nagy elme befolyását szellemi fejlődésükre és történetírói felfogásukra. A Zerffi által olyannyira méltányolt és népszerűsített német historizmuson átszűrődő hegeliánizmus az eszmetörténeti és historiográfiai kutatás eddig kevéssé figyelembevett, noha ígéretes területe.49 Zerffinek a fejlődéssel kapcsolatban előadott gondolatait e nagymértékű és sokgyökerű Hegel-hatás mellett befolyásolták a pozitivista gondolkodók, így mindenekelőtt Comte, Buckle és Spencer sokat méltatott fejlődéselméletei, melyeknek optimizmusa határozott nyomokat hagyott Zerffi gondolkodásán. Kissé elmosódott felfogása ugyanakkor alapvetően el is tér a pozitivista irányzatok nagyon markáns és kiérlelt fejlődéselméleteitől. A pozitivista történetírók részben maguk is Hegel kérdéseire keresték a válaszokat, de fejlődéselméleteik közvetlen ösztönzést is kaptak részben a 19. század nagy forradalmainak, részben a kortársi természettudomány felfedezéseinek roppant élményétől. Zerffivel talán e vonatkozásban vethetők egybe, hiszen Darwin munkái az 1849-es magyar emigráns világképére is jelentős befolyást gyakoroltak: a nagy természettudós hatása végigvonul minden munkáján, így a Science of History fejezetein is.50 *' Klaus Dockhorn (1954): i. m. 42-43, 46-47; G. M. Trevelyan: Macaulay and the Sense of Optimism, in: H. Grisewood (ed.): i.m. 50-51; J Bowie: i. m. 33-34, 38; /. Bronowski-Bruce Mazlish: i. m. 539-542; V. F. Aszmusz: i. m. 128-142; Lendvai L. Ferenc-Nyiri J. Kristóf: i. m. 153-168; W. R. Sorley: i. m. 242-243, 267-270, 286-290, 295-299; Henry Thomas Buckle: Geschichte der Civilisation in England. Deutsch von Arnold Ruge (Leipzig & Heidelberg, Winter, 18816), IX. XIII. "G. G. Iggers: i. m. 32, 39-40, 80,101-105, 132-JElekes Lajos: i. m. 124-128,131-134. 50 A pozitivizmus fejlődéselméleteiről ld. R. Várkonyi Agnes (1970): i. m. 48, 122-146; különösen 124-125 és 135-142; uő (1973): i.m. 49, 103-121; I. Sz. Kon: A szociológiai pozitivizmus 27-42; uő: Die Geschichtsphilosophie des 20. Jahrhunderts 1/33-37; Elekes Lajos: i. m. 104-115. - Zerffi vulgirizáló darwinizmusáról részletesebben szóltam idézett tanulmányaimban: Művészetszemlélet és történelemfelfogás ..·.·, 4-5; ilL Szekularizmus a viktoriánus Angliában, 549, 554.
