Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497
516 FRANK TIBOR kapcsolhatók évtizedekkel korábban kialakult és nagy mértékben Bécsből irányított politikai felfogásával, úgy a historiográfus Zerffi franciaellenességéről is nyilvánvaló, hogy az emigrációja politizáló szakaszának szülötte. A történetírói munkásságán mindvégig átütő, s nem is igen rejtegetett politikum Zerffi osztrák ágensi korszakának közvetlen öröksége: a historikus Zerffi részben mintegy a történetírás nyelvére fordította ügynöki éveinek politikai mondanivalóját. Gobineauval a francia történetírókhoz képest Zerffi valószínűleg vélt korszerűsége miatt tett kivételt, s ezért épített Hegeltől és a historizmustól is mélyen érintett fejlődésmagyarázatába fajelméleti, még hozzá igen agresszív fajelméleti elemeket is. Feltűnő, hogy a munka lapjain felsorolt sokszáz történetíró és gondolkodó közül legelsőként (mindjárt az 5. oldalon) Gobineau nevét és munkásságát emeli ki, noha a francia teoretikus egész gondolkodási iránya eltér műve legtöbb más forrásáétól. Buckle egyik legjelentősebb kritikusa, Lord (a bírálat megírásakor Sir John) Acton éppen Gobineau teóriájának figyelembe vételét kérte számon a History of the Gvilization in England szerzőjétől, s a nyílt fajelméleti érvelés nem volt jellemző a historizmus német iskolájára sem.4 4 Ahogyan már A. Momigliano úttörő Zerffi-cikke is felfigyelt rá, különösen meghökkentő ez a gondolatsor éppen egy olyan munkában, mely egy ázsiai nemzet számára készült: Zerffit nem zavarta, hogy elmélete civilizátori gőggel a fejlődés alacsonyabb fokára helyezi azt a népet is, melynek „felvilágosítására" művét éppen írta. Zerffi érvelésében ugyan a legszélső határokig elmegy (például azzal méri a déleurópai népek „függetlenség és haladás iránti szeretetét, intellektuális és morális erőinek vitalitását, hogy ereikben több vagy kevesebb teuton vér folyik-e"), de feltűnő, hogy a Science of History éppen ezen az egyetlen ponton kevesebbet ad az 1874-ben keletkezett történetelméleti alapvetésnél. Ugyanis - s ezt Momigliano már nem vette észre - elmarad annak a teóriának a részletes kifejtése, amely az emberi fajok eltérő történeti teljesítőképességét kraniometriai „bizonyítékokkal" igyekszik megmagyarázni, s melynek -1874-es cikke tanúsága szerint — Zerffi már jóval korábban hívéül szegődött. Akár Szuemacu emelt óvást az 1874-es tanulmány kraniometriai argumentumainak hasznosítása ellen, akár Zerffi maga érezte meg, hogy a „sárga fajú" japánokra nézve túlságosan súlyosan elmarasztaló anatómiai „bizonyítékainak" már nincs helye a számukra készülő kötetben, a Science of History lapjain hiába keressük azt a táblázatot, melyben Zerffi 1874-ben összefoglalta a különféle etnikai csoportok agytérfogata és „morális" illetve „intellektuális" erői közötti összefüggéseket. Zerffi óvakodott attól, common sense" címmel, szerzőként (angol szokás szerint egy előző munkára utalva) a „Civilization in Hungary" íróját tüntetve fel. Ez utóbbi pamfletet, amely az 1861. évi londoni Kossuth-bankó perben igyekezett Ausztria segítségére sietni, Zerffi nyomban megjelenése után sajátkezű levele kíséretében, saját műveként küldte meg - egyenesen Ferenc Józsefnek (1861. ápr. 23.; HHStA: Min. d. Äußern, Informationsbüro, Actes de Haute Police, Karton 57). Zerffi szerzőségének további, közvetett bizonyítékait disszertációmban részletesen bemutatom. **John Acton: Mr. Buckle's Philosophy of History, Rambler, 1858, repr. in: Lord Acton: Essays in the Liberal Interpretation of History (Chicago-London, University of Chicago Press, 1967), 28-29; R. Várkonyi Agnes (1970): i. m. 138; uő (1973): i. m. 1/114; Elekes Lajos: i. m. 106 \Lukács György: i. m. 518-528; /. Sz. Kon: A szociológiai pozitivizmus, i. m. 51. Zerffi fajelméletének forrásairól, Gobineau-hoz való viszonyáról részletesen írtam művészettörténeti kézikönyve kapcsán, vö. Frank Tibor: Művészetszemlélet és történelemfelfogás . . ., i. m. 4-6.
