Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
488 MOLNÁR JÁNOS egymással szemközt, s akiknek emiatt most nem könnyű kéz a kézben haladni". Feledjék a régi harcokat, és az új idők követelményei szerint dolgozzanak együtt.157 A nyílt levelet már mindkét párt tagsága megismerhette, igen jó hatással volt, s az SzDP az új politikai irányvonalának kidolgozását is megkönnyítette. Az új irányvonalat részletesen a május 10-, 17- és 24-én tartott kibővített vezetőségi ülés dolgozta ki. Bán referátuma és Szakasits beszéde, valamint széles körű vita után fogadták el. A vita tapasztalatait is magában foglaló összegezés és a határozat Bán Antal szerkesztésében jelent meg.1 s e Bán bevezető referátuma - mint már említettük - helyesen beszélt az újjáépítés fő kérdéseiről. A párt politikai irányvonalának alapelemeit a baloldal néhány sajátos nézetével együtt ismertette. Egyik fontos tétele volt pl. hogy az igazi forradalmi, a „legbaloldalibb" párt az SzDP, míg az MKP ,függetlenségi", demokratikus politikát hirdető párt, ami szinte anomália. Az 1947 végéig hivatalos irányvonalat. Szakasits fejtette ki. Szakasits az irányvonal minden fő kérdésére kitért. A szocialista célt szem elől nem tévesztve a demokratikus Magyarországért való harcot tartotta fő feladatnak. Követelte, hogy a párt teljes erejével vegyen részt a már 1944-ben megkezdett új politika végrehajtásában, a nemzeti összefogáson alapuló koalíciós együttműködésben. Fellépett azok ellen, akik 1944-ben bírálták vagy 1945-ben bírálják ezt az álláspontot, hiszen „a függetlenségi mozgalomban való részvétel mentette meg a pártot", és nyitotta meg 1944 utáni kedvező politikai lehetőségeit. Az ellenzékiséget teljesen fel kell adni, felelős kormányzópártként kell résztvenni a munkában. Frázisnak, szólamnak nevezve határozottan visszautasította, hogy az SzDP lenne a „legbaloldalibb" párt. Az új körülményekhez és a realitásokhoz alkalmazkodó politika inkább forradalmi, mint a baloldaliságról hangoztatott szólamok - mondta. A kompromisszumok szerves részei a politikának, és a Szovjetunió meg a kommunista pártok sikerrel alkalmazzák őket. Nem munkáskormány megteremtése van napirenden, mint egyes baloldaliak vélik, hanem a demokratikus koalíció erősítése. A jobboldal bírálta ezt a koncepciót, de nem vetette el. Néhányszor ugyan mondogatta, hogy nem jó pozíció ilyen súlyos politikai, gazdasági helyzetben vállalni a kormányzás felelősségét. A baloldallal együtt élesen bírálta az NPP-t, szinte elvitatva jogát a koalícióban való részvételre. Ugyancsak mindkét irányzat kétségbe vonta a kommunista párt demokratikus politikájának őszinteségét. A baloldal itt újra emlegette a „Ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért" jelszavát, és ismételgette, különösen Szakasits felszólalása előtt, a legbaloldalibb párt koncepcióját. A politikai irányvonal másik alapeleme az MKP-val való összefogás, a munkásegység volt, mint a demokratikus fejlődés legfontosabb feltétele. Az MKP-val való együttműködésnek „nincs határa, végleges és örök" mondta Szakasits. Ha mindkét párt elvégzi sajátos feladatát, eljön az egyesülés ideje. Ami majd akkor még külön nehézséget jelenthet, az a szociáldemokrácia ragaszkodása az „egyéni kritika szabadságához". 15 7 Határozatok, 59-62. 1 "Lásd a 149. jegyzetet és A Szociáldemokrata Párt politikai irányvonala, összeállította az 1945. május 10-, 17- és 24-én tartott kibővített pártvezetőségi tanácskozás vitaanyagából Bán Antal (Népszava é. n.) c. kiadványt.
