Századok – 1978

TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403

A HAZAI LIBERÁLIS ELLENZÉK 425 akik megkönnyítik a kormánybakerülést, akik a hagyományos és uralkodó pártokhoz, osztályokhoz, rétegekhez tartozva mintegy egyengetik az ellenzék útját. Ilyen lehetőséget látott Kállayban. A Horthyval kapcsolatos megnyilatkozásaiban is ott munkált az a megfontolás, hogyha bármilyen csekély, de az ellenzék által felhasználható reagálást, gesztust tudnak kicsikarni a kormányzótól vagy környezetétől, akkor azzal kitűnően operálhatnak éppen a Kállay-féle politikusok körében. Józan ésszel ugyanis nem lehetett arra számítani, hogy Horthy Bethlennel szemben a liberális ellenzéket preferálja, miután Gömböst juttatta be a kormányba. Rassay, aki a liberális ellenzéken belül egyedül volt abban a pozícióban, hogy egyáltalán foglalkozhassék a kormányrakerülés gondolatával, mert ilyen esélyei a zsidó Vázsonyi Jánosnak, az emigrációval való kapcsolataik miatt teljesen kompromittálódott Nagy Vincééknek nem lehettek, minden energiáját egy kormányképesnek tervezett ellen­zéki párt létrehozására fordította. Ezért taktikázott, nem riadva vissza meglepő fordula­toktól, érveinek váltogatásától, ezért fordult el egykori társaitól s keresett szövetségeseket a mérsékelten konzervatívok között, a keresztény ellenzéknél, a legitimistáknál. Rassay nagy energiával szervezte pártját, mint az ellenzéki front szervezeti alapját, és nem is sikertelenül. A főváros több kerületében új pártszervezeteket alakítottak, Rassay nemcsak ezeket, de a régieket is sorra látogatta.10 5 A pártszervezés vidéken is mutatott ered­ményeket. Szolnokon pl. megalakult a Polgárok és Munkások Kossuth Pártja, amelyben értelmiségiek, ügyvédek, kispolgári elemek s a korábban a Függetlenségi Párthoz tartozók tömörültek. A párt Rassayt, „Kossuth apánk eszméinek rendíthetetlen harcosát" kérte fel vezetésre. Törekvéseiket brosúrába foglalva a demokrácia és a belpolitikai szabadságjogok „1848-ban gyökerező" programjának képviselői, a „polgárság mai hivatott vezérei" közé sorolták Rassayt, de Friedrichet, Bródy Emőt, Kállay Tibort, Gaál Gasztont, Nagy Emilt, Sigray Antal grófot, Apponyi Albert grófot is.106 Ez a névsor Rassay tényleges vagy potenciális szövetségeseit tartalmazza, lényegében véve azokat, akik hamarosan mint a „nemzeti koncentráció" követelői lépnek a színre. Jelezte azt is, amit Rassay nagyon szeretett volna elérni, hogy a legitimistákon, keresztény ellenzéki politikusokon túl a kisgazdákat is maga mellé állítsa. Erre vonatkozó sorozatos tárgyalásait ez időben élénk figyelemmel kísérte a rendőrség, amely törekvését úgy summázta: a „cél kormány­alakítás".10 7 A Nemzeti Szabadelvű Párt 1928-ban még meglehetősen rövidre fogott célkitűzését 1930-ban már programmá szélesítette Rassay. A ferencvárosi pártkörben utalt a két évvel korábban meghirdetett alapelvekre: a békeszerződés békés revíziója, a demokratikus államberendezkedés kiépítése és ésszerű gazdálkodás kialakítása a kormány és az állam szintjén. Mivel ezek terén a kormány semmiféle eredményt nem tud felmutatni, távoznia 10 'Újság, 1930. márc. 21. Csoportok alakulnak a parlament folyosóin. Apr. 25. Éles kritikák hangzottak el a szabadelvű párt újpesti zászlóbontó vacsoráján. Márc. 1. Megalakult a Nemzeti Szabadelvű Párt a budai I. kerületben, stb. l06 OL BM res. 1930-7 -79 2 3. (A Szolnoki Polgárok és Munkások Kossuth Pártjának szervezőbizottsága által kiadott röpirat. Felelős kiadó dr. Gergelyffy Géza.) l0, Uo. BM VII. res. 1930-7-5285 (1930. máj. 15-i jel.) Kozma is Figyelemre méltónak tartotta Rassay próbálkozását, de nem hitt sikerében. OL Kozma ir. 14. cs. Politikai levelek 1930. 48.

Next

/
Oldalképek
Tartalom