Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
A HAZAI LIBERÁLIS ELLENZÉK 419 Változások a liberális táborban - Rassay politikai tervei Az évtized forduló a pártpolitika szintjén is jelezte a válságot, a politikai erők mozgását. 1928-ban a fajvédők visszatértek a kormánypártba; a hagyományos szélsőjobboldali szervezetek némileg veszítettek egykori befolyásukból, de egyidejűleg megjelentek a nyilaskeresztes mozgalom első képviselői; 1930-ban megalakult a Független Kisgazda Párt s ezzel a paraszti társadalom ismét politikai képviselethez jutott.78 Minderre a liberálisok érzékenyen reagáltak, hatásukat sokféle módon érezték. Az új jelenségeket abból a szempontból értékelték, mennyiben segíthetik Bethlen lemondását, a kormánypolitika liberalizálását. Gömbös visszatérését az Egységes Pártba és bekerülését a kormányba nemcsak aggodalommal fogadták, mint a jobbratolódás jelét, hanem arra a sajátos következtetésre jutottak, hogy mivel e fordulat az 1923-as szakításhoz képest Bethlen veresége, a miniszterelnöknek le kell mondania.7 9 Bethlen eltávolítása olyan ceterum censeoként szerepelt náluk, amely minden más megfontolást maga alá rendelt. Gömbösék új szereplése a kormánypárt mérsékelt csoportjaiban is tiltakozást váltott ki. Ezt az ellenzék kettős óhajtól vezettetve szítani igyekezett, miközben jellegét módfelett eltúlozta: Kállay Tiborék kilépésében az Egységes Párt szétesésének első jelét láttatta s egy a Bethlenkormány helyére lépő ellenzéki front kialakítását remélte.80 Annál inkább, mivel a gazdasági válság nyomán az Egységes Párton és az uralkodó körökön belüli ellentétek mindinkább láthatóakká váltak, a megoldás különböző tervei és az azokat képviselő csoportok a politika nyílt fórumain ütköztek össze. Ilyen körülmények között a liberálisok ismét aktuálisnak ítélték régi célkitűzésűket: a kormányzati politika megváltoztatását azáltal, hogy bejutnak a kormányba s ennek előfeltételeként az egységes, kormányképes ellenzék szervezeti megteremtését is. A kormányrakerülés 1919 augusztusától 1923—1924-ig nemcsak a hazai polgári liberálisokat és szociáldemokratákat foglalkoztatta, de az emigrációt is. Különböző motívumok alapján egész politikájuk arra a feltételezésre épült, hogy a nagyhatalmak és Magyarország szomszédai csak a Tanácsköztársasággal szembeni alternatívaként fogadták el az ellenforradalom Horthy, majd Horthy és Bethlen által képviselt formáját, s kívánni fogják a belpolitika liberalizálását, a legális baloldali ellenzék pozíciójának javítását, kormányba emelését. Ezek az elképzelések különösen erőteljesek voltak 1919 végéig, valamint 1922—1924 között, a kormány pénzügyi tárgyalásai idején, addig, amíg kiderült, hogy ,8 Ld.: Dósa Rudolfné: A MOVE. Egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet 1918-1944. Bp. 1972. 140-143, 151-154. Lackó Miklós: Nyilasok és nemzetiszocialisták 1935-1944. Bp. 1966. 16. sköv. Vida István: A Kisgazdapárt 1930-as programja. Történelmi Szemle, 1967.1. sz. 79 Újság, 1928. szept. 8. Gömbös Gyulát honvédelmi államtitkárrá nevezte ki a kormányzó. Szept. 12. Bethlen miniszterelnök távozásáról beszélnek a kormánypártban. OL Kozma ir. 14. cs. Naplójegyzetek 1928-1929. 15-16. (Feljegyzés József főherceggel folytatott megbeszéléséről 1928. okt. 11-én.) 80 Az Újság, 1928. szept. 13-i száma több cikket szentelt az eseménynek. A vezércikken kívül még kettő méltatta: Kállay Tibor ma kilépett a kormánypártból és lemondott mandátumáról, valamint Pártszakadásra számítanak a kormánypárt rendkívüli értekezletén. 2*
