Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
414 L. NAGY ZSUZSA szociáldemokrata képviselők rendeztek . . . mint szennyes áradat, úgy tört fel a balszél képviselőinek száján a szitok ... A polgárságnak látnia kell, hogy mi jelentkezik itt — természetesen nem a szociáldemokrata munkásság, hanem a mohó és fékevesztett vezetők részéről."5 7 A „botrány" abban állt, hogy a szociáldemokrata képviselők erélyes követeléseiket a kormány és a liberálisok támadásával egészítették ki, mivel utóbbiak nem támogatták a segélyezést. Rassay volt az egyetlen a liberálisok között, aki erre így reagált s ez korábbi magatartásából, kormányba kerülési vágyából éppen 1931 őszén, a „nemzeti koncentráció" tervei idején, logikusan következett. Jelezte ez, mennyire eltávolodott Rassay régi politikájától és egykori szövetségeseitől,5 8 végleges következtetéseket mégsem vonhatunk le belőle, mivel később, s 1933 után különösen, Rassay és a szociáldemokraták parlamenti, városházi csoportjai is együttműködnek a nácizmus és hazai követők ellen. Politikai módszerek A világgazdasági válság szükségszerűen élezte ki azt a kérdést, vajon a polgári rendszer súlyos helyzetéből à kivezető utat a hagyományos politikai-kormányzati formákkal, vagy pedig új, „modern" eszközökkel kell-e keresni, egyáltalában, a diktatúra, mint kormányzati módszer, megoldást hozhat-e? A kérdés belső ellentmondásai a választ nem könnyítették meg. A polgári baloldal kérdésfeltevése és válasza különböző formákban és szinteken történt; a válság gazdasági összefüggései kapcsán éppen úgy, mint a kormány átalakítására vonatkozó tervekben. A helyzet különlegességéből következett, hogy az évtizedfordulón oly sokat foglalkoztak a 20. század egyik fő gondolatával, az állami bürokrácia, az államapparátus növekvő szerepével és önállósulásával. A nagy problémát a diktatúra és a demokrácia, a kormányzati módszerek milyensége jelentette számukra. Ez nemcsak a liberálisok gondja volt, a polgári társadalom egészét foglalkoztatták, s nemcsak Magyarországon. A Überálisok gondolatmenete a hasonló európait követte, a hazaiak nem egy sajátos magyar, hanem egy jellegzetesen polgári gondolatrendszernek adtak kifejezést.5 9 A liberálisok jó érzékkel ismerték fel a polgári parlamentarizmus válságát és úgy látták, csak azok a társadalmi erők és irányzatok rendelkeznek szervezett, dinamikus erővel, amelyek a polgári demokrácia intézményrendszerét veszélyeztetik: a bal- és a szélsőjobboldal. S bár maguk is pesszimizmusra hajlottak, végső fokon mégis kizárólag a polgári demokráciában láttak kivezető utat.60 Ez, és a hozzákapcsolódó további 5'Esti Kurír, 1931. nov. 19. 5 8 „A választások idején - állapította meg keserűen Kotroczó József makói küldött az SzDP kongresszusán — az ellenzéki polgári pártok fennen hirdették, hogy őket mi sem választja el a szociáldemokrata párttól. Most láthattuk, hogy mihelyt néhány fillémyi munkás érdekről van szó, hogy összefogtak ezek az ellenzékiek a kurzuspártokkaL" PI Arch. MSzDP ir. Az 1931. évi pártkongr. jkv. 49. 59 Ez az egyvágányon futó elemzés már Mussolini hatalomrajutása után elkezdődött a polgári demokrácia védelmében s a diktatórikus törekvések ellen. Vö. L'Acacia, 1923. 1. sz. Pour la Paix és La Franc-Maçonnerie et le Fascisme, valamint 4. sz. La Nationalisation industrialisée c. tanulmányokat. 6"Felfogásukat részben az 1918-1919-es forradalmak élménye táplálta („. . . a forradalmak és fasiszta erőlködések az ország bajain nem változtatnak semmit" - Az Újság, 1922. nov. 1. Az olasz
