Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
TANULMÁNYOK Tilkovszky Lóránt: NÉMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG (1921-1924) Az 1918-1919. évi forradalmak után kiépülő ellenforradalmi rendszer kezdeti - a trianoni béke aláírásáig terjedő — időszakának nemzetiségpolitikája az ország területi integritásának megmentésére irányuló erőfeszítések szolgálatában állt. El akarta hitetni, hogy tanult az 1918 előtti nemzetiségpolitika hibáiból, s hogy kész konkrét rendeletekben megnyilávnuló „messzemenő" előzékenységre a nemzetiségek megtartása, visszahódítása érdekében. Nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy épp a nemzetiségek köréből találhasson és tolhasson előtérbe olyan politikai erőket, amelyek készek kiállni a területi integritás védelmének képviseletében. A magyarországi nemzetiségi mozgalmakban szerepet játszó személyek közül a bácskai sváb származású Bleyer Jakab, a budapesti egyetem germanista professzora látszott a legalkalmasabbnak ana, hogy a Magyarország területi integritása érdekében folytatandó nemzetiségpolitikát mint a magyar kormány német nemzetiségű tagja, nemzetiségügyi minisztere képviselje. 1917-ben lépett fel először a német nemzetiség bizonyos kulturális igényeinek szószólójaként a világháborús összeomlás küszöbén a nemzetiségi problémákra felfigyelő Tisza István által megengedett szerény keretek közt. 1918-1919-ben elhatárolta magát az erdélyi szászok Rudolf Brandsch vezette, elszakadásba torkolló mozgalmától, de nem helyeselte a Guido Gündisch által képviselt autonomista törekvéseket sem. Elutasította a Károlyi-kormány német autonómiatörvényét is; a nemzetiségpolitikát új alapokra helyező Tanácsköztársasággal szemben pedig kifejezetten mint ellenforradalmár lépett fel, aktív szerepet játszva megdöntésében. Egész politikai arculatával, amelyen erős vonás volt az antiszemitizmus is, beleillett a felülkerekedett ellenforradalom vezető garnitúrájába, amely számára azonban elsősorban izáltal vált hasznossá és felhasználhatóvá, hogy mint német tudott vezető szerepet vállalni ι Magyarország területi integritásáért folytatott küzdelemben. Bleyer azért azonosulhatott őszintén a magyar politika területi integritási törekvéseivel, német keresztényszocialista pártját is - 1920. januári választási sikere után - integritás-párttá (Integritätspartei) keresztelve, mert átérezte, hogy a nemzetiségileg intudatosabb felvidéki, délvidéki, erdélyi és nyugat-magyarországi német tömbök nélkül :sak egy mennyiségileg és minőségileg egyaránt igen megcsappant jelentőségű, s így a ma;yar kormány által is már nyilván kevésbé respektált német mozgalomról lehet szó. Az inegritási politika keretében viszont — annak vállalása és aktív nemzetiségpolitikai képviseete ellenében — a magyarországi német nemzetiségi mozgalom kibontakoztatása útjából zámottevő akadályokat háríthat el, s a nemzetiségügyi minisztérium élén állva, konkrét ntézkedésekkel, felülről mozdíthatja elő a német nemzetiségi mozgalom fejlődését. 1*
