Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - Dabrowski; Jan: Dziennik 1914-1918 (Ism.: Kovács Endre) 380

382 TÖRTÉNETI IRODALOM odahúz majd, elszakad a Monarchiától és felbillen az egyensúly. Ragaszkodott a dualizmushoz, melyen belül létrejöhet az osztrák-lengyel blokk, miután Ausztria-Magyarország bekebelezte a Lengyel Királyság területét. Miért volt olyan fontos a lengyeleknek, hogy megnyerjék terveiknek a magyar politikát? Mert 1914 októbere után, amikor a kárpáti fronton a 2. dandár már magyarországi területen harcolt, feltételezhető volt, hogy a lengyel kérdésről nem kizárólag Berlinben és Bécsben fognak dönteni, hanem beleszól Budapest is. Ezért fokozódott 1915-ben a magyarországi lengyel propaganda. Támaszát mindenek előtt a trialista megoldás mellett több alkalommal kiálló Andrássy Gyulában és egy sor parlamenti képviselőben találta meg. A magyar országgyűlés vitáit ismerheti az olvasó Lukinich Imre, Divéky Adorján és Szokolay Katalin munkáiból. Az 1915. évi decemberi parlamenti ülést követően Dabrowski azt jelentette Krakkóba, hogy valamennyi parlamenti párt egyetért két elvben: 1. nem szabad visszaállítani a cári Lengyel Királyságot, 2. nem szabad felosztani az orosz övezetet. A trializmus hívei nagyrészt az ellenzéki politikusok közül kerültek ki, de bármilyen szép szónoklatokat tartottak is a lengyelek és a trializmus érdekében, súlyuk csekély volt. A kérdés akkor bonyolódott igazán, amikor beleszólt a német hatalmi politika a maga anneksziós terveivel, és a lengyelek tarthattak attól, hogy az erősebb szövetséges hangja fog érvényesülni a döntésnél, s akkor a kérdés megoldásának ausztriai variációja lehetetlenné válik. Dabrowski nagyon bízott abban, hogy a magyar közvélemény legszélesebb megmozgatása nem lesz hatástalan (mint ahogy a nagypolitikában az osztrák fél sem fog simán kapitulálni Berlin előtt). A hivatalos magyar politika - s erről tanúskodik Dabrowski naplója is - a lengyel kérdésben nem volt képes elég határozottságot mutatni, s különösen nem Berlinnel szemben. Megfigyelhető volt ez Tisza kétértelmű nyilatkozataiban, de abban is, hogy 1916 augusztusától maga Andrássy is hajlott a német befolyás alá kerülő Lengyel Királyság megszervezésének koncepciója felé. Még Batthyány Tivadar állott legközelebb az osztrákbarát galíciaiak állásfoglalásához: egységes lengyel államot kívánt, melyet dinasztikus kapcsolat kötne egybe a Monarchiával. 1917-ben Dabrowski abban bizakodott, hogy IV. Károly trónralépéséval Tisza megbukik és Andrássyval az élen az ellenzék kerül hatalomra. Mialatt 1917-től a belpolitikai ügyek mellett a lengyel kérdés háttérbe szorul Magyarországon, a társadalmi akció nem lanyhul, megalakul a Lengyelország Barátainak Magyar Szövetsége, mely számos vezető politikai személyiséget (Andrássyt, Batthyányi, Károlyi Mihályt) von a tagjai közé és változatlanul hirdeti a trialista megoldást. A breszti békekötést követően a lengyelek magyar segítségre számítottak Chefm kérdésében (Chefm vidékét ui. a lengyelek elvesztették). Bécsben a Lengyel Körben tömörült néppártiak és az antanttal rokonszenvező nemzeti demokraták ellenzékbe mentek át, ami ismét csak az osztrák-barát lengyel koncepciót gyengítette. Dabrowski aggódott amiatt, hogy az így előálló zavarban át fogják adni a lengyel területeket a megszállóknak mint provinciát. Czerninről úgy vélekedett, hogy naiv politikus, ha azt hiszi, hogy a lengyelek belenyugodnak Chefm elvesztésébe. Több magyar politikus azzal bíztatta a lengyeleket, hogy a hatalmak rövidesen újból megvizsgálják a chef mi kérdést, elfogadják a pótszerződést, amely megsemmisíti a breszti békét és a lengyelek bevonásával új szerződést készít. A tiralista megoldás koncepciója nem tűnt el a politikai élet viharai között, Andrássy ismételten exponálta magát emellett és Dabrowski remélte, hogy sikerül is Andrássynak az uralkodóval elfogadtatni ezt a megoldástervet, annál is inkább, mivel Burián is ezt képviselte Berlinben a tárgyalásokon. 1918. június 14-én hangzott el Andrássy utolsó beszéde a lengyel ügyben, megint letette a garast a trializmus mellett. De már közeledett a Monarchia katonai és politikai válsága. Augusztus 11-én Dabrowski megállapítja, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút, de vigasztaló az a tudat, hogy „két legfőbb ellenségünk nem állhat már utunkba". A napló írójának nem lehetett módja arra, hogy megszűrje és valódi súlyuknak megfelelően értékelje az eseményeket, inkább a politikai életnek felszínen bekövetkező változásait, hullámzásait rögzítette, mégis az alapos és tájékozott történetíróra vall az a tartózkodás, amellyel a lengyel kérdés alakulását szemléli, s az a józanság, amely visszatartja attól, hogy vérmes reményeket fűzzön a magyar segítséghez és saját missziójához. Megtett mindent, ami módjában állott; cikkek százait helyezte el a lapokban, utazott, tárgyalt, informált és természetesen - találgatott, ahogy mindenki más tette volna az ő helyében. Tudatában volt annak, hogy nem folytat nagypolitikát, hogy feladata apró kövekből építkezni, lehetőleg tartósan. A történelmi események ennek nem kedveztek. A magyar politika egészét nem lehetett úgy megmozgatni, hogy abból a lengyel ügynek valóban haszna legyen; maradtak