Századok – 1978
TÖRTÉNETI IRODALOM - Denzer; Horst: Moralphilosophie und Naturrecht bei Sámuel Pufendorf (Ism.: Poór János) 368
364 374 TÖRTÉNETI IRODALOM mentalitásának megragadására is. Az író természetesen nem vállalkozhatott a történelmi környezet teljesen összefüggő bemutatására, hiszen ezt az életrajzi műfaj nem teszi lehetővé. Bizonyos hiányérzetet kelthet a restitúciós ediktum visszavonási okainak ismertetése. II. Ferdinánd e politikai lépését szinte kizárólag az uralkodó közismert vallássosságának, valamint a papság - mindenekelőtt a jezsuiták - befolyásának tulajdonítja a szerző, s nem tekinti azt az összbirodalmi politika által megkívánt szükségszerűségnek, a németországi abszolutizmus kiépítése irányába tett első lépésnek. Hasonlóképpen nem jogos részéről a háborúk „komoly szükségszerűségből" fakadását megkérdőjelezni még Wallenstein korára vonatkozólag sem. A magyar történelem szempontjából mindenekelőtt Bethlen Gábor személyének és politikájának jellemzése érdemel figyelmet. Bár Golo Mann szemmel láthatóan számos aprólékos információval rendelkezik Erdély történetére vonatkozólag - mindenesetre jóval többel, mint Hellmut Diwald, aki Bethlent a korábbi német történetírói hagyománynak megfelelően, politikájában kiszámíthatatlan, magatartásában féktelen fejedelemnek jellemzi (i. m. 135. 1.) - megállapítása mégis nem egy ponton korrekcióra szorul. Ismételten visszatérő kitétel, hogy Bethlen a törököknek „csaknem jobbágyi vazallusa" volt (183.1.). Bethlennek Moldvával és Havasalfölddel kapcsolatos tervei, melyek egy Erdély érdekében mozgósítható katonai szövetség erejéig terjedtek, Mann-nál egy „magyar-szláv birodalom", vagy egy „félig protestáns félig ortodox Dák királyság" létrehozását célzó tervekként jelennek meg (273. 1.). Wallenstein magyarországi hadjáratait ábrázolva Mann olyan térképet közöl (397. 1.), amelyen a felvidéki, sőt olykor egyes ma is hazánkhoz tartozó városok szlovákul jelennek meg, a török hódoltsági területen fekvő Buda és Pest helyett pedig Budapest szerepel, jóllehet külön-külön pont jelzi a két várost a Duna két partján. Számos helységnév németül van feltüntetve, ami egy német nyelvű munkában természetes. Csak fájlalható, hogy a tartalomjegyzék címszavai kizárólag Wallenstein pályájának állomásait jelzik, hiszen a műben ennél jóval többről van szó. Ez megnehezíti a kötet kézikönyvszerű használatát, amin az egyébként nagyon hasznos név- és helységnévmutató, valamint a tárgyalt témák mutatója is csak részben tud segíteni. A nagyszerűen rendszerezett, témakörök szerint csoportosított bibliográfia viszont külön erénye a könyvnek. Végezetül feltétlen említést érdemel a mű stílusa. Amellett, hogy élvezetes olvasmányélményt is nyújt a szakmai ismeret mellett, a belle-lettre-szerű feldolgozás előnye a merészebb és sarkítottabb kérdésfeltevés és - amennyiben ez megfelelő korlátok között történik - a szereplők jellemének árnyaltabb bemutatása is. Mindazonáltal Wallenstein hangos-gondolkodásszerű megszólaltatása talán nem a legszerencsésebb megoldás a szerző részéről (665-669., 1052. 1.). A szokatlan jegyzetelési forma is - a jegyzetek szövegközi számozás nélkül a kötet végén összefogottan jelennek meg -bizonyára a könnyebb olvashatóságot hivatott elősegíteni. Golo Mann „Wallenstein"-je - mindenekelőtt széles horizontú ábrázolása és hihetetlen anyagbősége következtében említett fogyatékosságai ellenére - a korabeli magyar történeti problémák európai összefüggésben való megértéséhez és értékeléséhez is számos támpontot nyújthat. Kalmár János Miklós HORST DENZER: MORALPHILOSOPHIE UND NATURRECHT BEI SAMUEL PUFENDORF (München, Verlag C H. Beck. 1972. 405 1.) MORÁLFILOZÓFIA ÉS TERMÉSZETJOG SAMUEL PUFENDORFNÂL A tudományok történetében három tudóstípust különböztethetünk meg. Az egyik a forradalmi újító, új eszmék zseniális teremtője, aki messze túlhalad korán. A másik csoportba a meglevő eszméket szintetikusan feldolgozó, azokat zárt gondolati rendszerbe foglaló tudósok tartoznak. A harmadik csoportot a közvetítő, a meglevőre támaszkodó, de az új eszmékre is nyitott gondolkodók alkotják. Ez utóbbiak közé tartozik Samuel Pufendorf (1632-1694). Ezzel a pusztán a szemléletesség kedvéért leegyszerűsítő kategorizálással kezdi Horst Denzer Pufendorfról szóló kitűnő könyvét.
