Századok – 1978
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Paulinyi Oszkár: Kimutatások a körmöcbányai bányakamarai körzet nemesfémtermeléséről a 16. század első felében 326
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN Paulinyi Oszkár: KIMUTATÁSOK A KÖRMÖCBÁNYÁI BÁNYAKAMARAI KÖRZET NEMESFÉMTERMELÉSÉRÖL A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN (Adatszűrő elemzés)"· A tanulmányban A, Β : 1, Β : 2 és C jelek alatt közölt kimutatások a körmöcbányai kamarai körzet nemesfémtermelésének az alakulásáról adnak képet a 16. század második negyedében; sőt az egyik kimutatás számadatai visszanyúlnak a 15. század utolsó lusztrumáig. Az összeállítás a statisztikai elemzést volna hivatva szolgálni. Az tehát a teljesség igényével készült. Amihez persze mindjárt hozzá kell fűznöm, hogy a mennyiségi felmérésnek ez a teljessége csak viszonylagos, a múltba merült valóságot csak megközelíti. Természetes velejárója ez minden adatsornak, amely nem közvetlen felvételre, hanem a korabeli ügyintéző írásbeliség meghatározott gyakorlati célú termékeinek a közvetett adatszolgáltatására épül.1 Az A. alatti táblázat a termelő vállalkozók által a kamarán beváltott bányaezüst meg bányaarany mennyiségét mutatja ki a számbajövő kamarai számadások alapján. Minden bányaterméknek számító nemesfém — a másodlagos lelőhelyén mosással nyert fövényarany is — a nemesfémbeváltás felségjogának a bevezetése (1335 körül) óta2 kényszerbeváltási kötelezettség alá esett. A király által megszabott áron a területileg illetékes bánya- és pénzverőkamaráknál volt beváltandó. Ε beváltási kötelezettség alól királyaink nem igen adtak mentesítést. A beváltott nemesfémek mennyisége így nagy egészében a teljes össztermékkel azonosítható. Nagy egészében és általában. Csak éppen Körmöcbányán nem, a kimutatás két évtizedében (1528-1549). Az egyetlen számottevő mentesítés ugyanis éppen a körmöcbányai kamara körzetéből ismeretes, még hozzá pont a 16. század első felében. A besztercebányai réziparvállalat kiépítésében az augsburgi Fugger-kereskedőházzal társult bethlenfalvi Thurzó Jánosnak az egyedülálló mentesüléséről van szó. Thurzó, hogy vállalkozása jövedelmezőségét növelje, 1496. április 6-án II. Ulászló királytól kiváltságot eszközölt ki magának ana, hogy a gazdag ezüsttartalmú besztercebányai réz3 ezüstjének a kiválasztására csurgatókohókat (Seigerhütte) építhessen és tartson fenn Magyarországon. Minthogy pedig ily csurgatókohók eladdig itt ismeret*Ismételt idézés esetén csak a szerző nevére és arra a jegyzetszámra (mindkettő dűlten szedve) szorítkozom, ahol a kérdéses mű szabatos bibliográfiai megjelölése található. 1 Vö. Paulinyi Oszkár: Termelés és vállalkozás - Történelmi Szemle, XIX, 1976, 548. }Hóman Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921, 121. - De ld. hozzá: Paulinyi Oszkár: A vállalkozók személyi köre a selmeci bányagazdaságban a XVI. század derekán. Adatsorok 1537-1549. - Történetstatisztikai kötetek. Bp. 1967, Bevezetés, 12. jegyzet. 3Paulinyi Oszkár: A magyarországi réztermelés a középkorban - Károlyi Arpád-Emlékkönyv, 408.1., 19. jegyz.
