Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGÉNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 323 Ruzia fogalom értelmezésekor Albericus bizonyító erejűnek tekinti azt a tényt, hogy az oroszok az osztrákokat még a 12. század során is „Ruzarii" névvel említették.24 Györffy György nagy jelentőséget tulajdonít Imre „dux Ruisorum" címének.2 5 A háború alapvető okát a határviszályokban megjelölő Marczali Henrik is számításba vette annak lehetőségét, hogy Imre dux Ruisorum-ként igényt tarthatott a későbbi Ausztria oly sokat vitatott területére, s ezzel közvetlen okot adhatott a háború khobbánásához.2 6 Lényegében ez a véleménye Schünemannak is.2 7 Mindhárom kutató a „dux Ruisorum" címből kiindulva jut erre a következtetésre, mégpedig tisztán logikai úton, anélkül, hogy írásos forrásra hivatkozhatnának. Pedig ilyen írásos adalék létezik. Az 1030-as hadjárat ügyében az oly gyakran jogos szkepszissel illetett Aventinus a koronatanú. Aventinus „Bayerische Chronik"-jában hírt ad arról a követelésről, amelyet Imre Henrik császár halála után a bajor hercegi család utolsó férfitagjaként jogos örökségére, az Ostmark, sőt egész Bajorország területére támasztott. Az örökségi igény sugalmazója, a háborút kirobbantó felbujtó Gizella volt; „Die ungerisch künigin vermaint mit irem sun ein recht natürlicher erb zum laut Bairn zu sein; ir anherr, vater, veter und brueder hetten Bairn besessen. Deshalb sagt der ungerisch künig sant Steffan kaiser Chunraden und seinem sun, herzog Hainrichen dem sechsten in Bairn ab. Aber in diser Zwietracht sant Emerich starb, ward die sach liderlich zwischen kaiser Chunraden und dem ungerischen küniggericht."28 Itt, Aventinus leírásában találunk rá tehát a Nibelungének cselekményének hátterében meghúzódó leglényegesebb motívumra: a harc a királynő örökségéért folyik, s a gyilkos bírvágy első áldozata a hun király fia lesz, akit anyja rokonai már a vérontás kezdetén megölnek. A Nibelungénekben ábrázolt küzdelem modellje teljes egészében a magyar történelemből származik, az ősi hagyomány merev kereteit a szerző képzeletét megmozgató eleven magyar valóság tölti ki. Nem kivétel e tekintetben az eposz Kriemhilde-Gizella további sorsáról számot adó adata sem: a vérontás okozóját, a gyűlölt királynőt végül a többi némethez és keresztényhez hasonlóan legyilkolják. A „Bajor krónika" forrásértékét a filológusok általában csekélynek tartják. A szkepszis érthető: Aventinus nem egyszer a legképtelenebb fonásokból merít, műve megbízhatatlan adatok jól-rosszul összefűzött kompilációja. Tudós hagyomány, mondai ihletésű mesefűzés, hiteles adalékok sora keveredik ebben a krónikában. Ennek folytán a kutatók az imént idézett soroknak mindeddig vajmi kevés jelentőséget tulajdonítottak, holott azok mint az 1030-as hadjárat okait, mind pedig Imre halálának körülményeit minden eddigi elméletnél logikusabban magyarázzák. Bár Imre életpályája lényegében feltáratlan, a filológusok nagy többsége minden fenntartás nélkül elfogadja a Hildesheimi Évkönyvek és a Pray Codex adatát: Imre herceget 1031-ben vadászat közben egy vaddisznó sebezte halálra. Az ennél későbbi kútfők már kivétel nélkül az Imre legenda hatása alatt állnak, s a királyfi aszkétikus 34 Albericus MG. SS. XXIII. 1024. 2 5 Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. A nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Bp. 1959. 141. 2 6 1. m. I. köt. 298, 302 p. 4. jegyz. 27 Schünemann: i. m. Aventinus.i. m. V. cap. 20. 287. 7*
