Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
298 SIMON V. PÉTER A magyar hunmonda minden esetben Aquincum, ill. Óbuda megjelölésére használja az Etzelburg nevet. Az elnevezés a német hagyományból származik. A „Rabenschlacht" és a „Thidrekssaga" számára Etzelburg neve még csak Attila várának absztrakt megjelölésére szolgál, s nem városnevet jelent. Egészen más a helyzet a „Dietrichs Flucht"-ban, ahol Etzelburg és Esztergom már különálló helységekként jelennek meg, míg végül a „Biterolf ' egyértelműen Óbuda megjelölésére használja az Etzelburg nevet. Maga az Etzelburg helynév a német monda hatása alatt keletkezett. Minthogy Attila birodalmának központja itt terült el, a középkor emberének képzelete a hagyomány41 ismeretében kapcsolatot keresett a jelesebb magyarországi romok és Etzelburg emléke között, s végül Aquincum impozáns romjaihoz jutott el. Anonymus már a 12. század végén magától értetődőnek tekinti, hogy Attila palotájának romjai Óbudán vannak, s nem ismeretlen előtte a helység német neve sem.48 Oklevelek egész sora bizonyítja, hogy Etzelburg neve változatlan tartalommal még a 14-15. században is használatos. A helység névadóira enged következtetni az a tény, hogy Etzelburg neve az oklevélkezésben kizárólag akkor helyettesíti a magyar Óbuda elnevezést, ha az oklevél tartalma a magyarországi német lakosságra, vagy a város németajkú polgáraira vonatkozik. Még egyértelműbben utal a krónikás maga az Etzelburg helynév eredetére, amikor ezt írja: „Theutonici. .. Eccylburg earn vocant . . . Hungari ad hue earn Ovbudam usque hodie vocant et appellant."49 Etzelburg és Gran együttes szerepeltetésére pedig csak a passaui szerzetesek csendes életét felbolygató történelmi esemény adhat magyarázatot, egy olyan rendkívüli élmény, amelyben a Nibelungének szerzőjének is része lehetett, vagy amelyről legalábbis közvetlen forrásból származó érzékletes, részletes beszámolót kapott. A költő olyannyira az élmény hatása alá került, hogy az alább következő eseménynek saját művében is emléket állított, amint erről a Nibelungének 27. Áventiurejét és a Barbarossa kereszteshadjáratáról beszámoló egyéb fonásokat pontról pontra összehasonlítva ki-ki meggyőződhet. 1187 októberében elesett Jeruzsálem, s vele együtt elveszett csaknem az egész Szentföld is. 1189 letare vasárnapján az agg császár, Barbarossa Frigyes másodszor is felvette a kereszt jegyét és meghirdette a szent hadjáratot. A magasztos célért harcoló sereg május 11-én indult meg Regensburgból. Passauban Dietbold püspök is csatlakozott a keresztesekhez, akiket Bécsben Lipót herceg ünnepélyesen fogadott. Dietbold mellett a császár kíséretében tartózkodott egy tucatnyi passaui nemesúr és klérikus, valamint Dietbold majdani utódja, az a Wolfger von Ellenbrechtskirchen, aki a hadjárat kudarca után a császár holttestét hazaszállította. A püspököt elkísérte az útra Tagano jegyző, a püspökség dékánja is. Dietbold püspök Akkon előtt halt meg 1190. november 13-án. A viszontagságos úton a passauiak többségét még jóval a püspök előtt elérte a halál. Körtnyen elképzelhető, milyen tisztelettel gondoltak Wolfger von Ellenbrechtskirchen 4 7 A Waltharilied előadása szerint Attila Pannóniában uralkodik, de birodalma kiterjed Franciaországra, Aquitániára és Burgundiára is. A Biterolf úgy tudja, hogy Etzel magyarországi székhelyéről az Elba és a tenger között elterülő országok felett uralkodik. A Nibelungénekben Attila 12 királyság és 32 fejedelemség sorsát igazgatja Hiunenlandból (Bartsch 1235). 4β Vö. I. 12. lábjegyzetével. "'Scriptores 156 iU. 268.
