Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 23 Muth közlései megerősítették tehát, hogy a romániai német vezetők is készek bekapcsolódni a magyar kormánynak az utódállamok németsége részéről közös nyomás alá helyezésének azon taktikájába, amelyet Bleyerék a magyarországi német nacionalista mozgalom támogatása érdekében 1922 júniusában Prágában javasoltak és kértek. De Loesch emellett arról is beszámolt, hogy Muth „amerikai útjáról egy nagy koncepciót hozott haza", amelyet írásban is részletesen ki fog fejteni a Külügyi Hivatal számára. A koncepció rövid summázata a következő: „Ha a birodalomban súlyt fektetnek arra, hogy a 40 millió külföldi németet megtartsák, akkor a birodalomban még meglévő csekély kisebbségek számára — még 1%-ot sem tesznek ki — egy liberális kisebbségi törvényi kell hozni. A veszélyek, amelyek ebből a birodalomra származhatnak, e csekély szám folytán egyenesen elenyészők azon hihetetlen előnyökkel szemben, amelyekre Németország az ő külföldi németei megtartásával, és a kisebbségi gondolatnak, mint világjelszónak, az előharcosa szert tehet."2

9 Az Amerikából hozott Muth-féle koncepció keletkezési körülményei ez idő szerint nem ismeretesek, s a részletes kifejtését tartalmazó, kilátásba helyezett elaborátum sem került elő. De Loesch által rögzített fenti rövid summázatából is kitűnik, hogy egy rendkívül lényeges elemmel egészítette ki és fejlesztette tovább azt a Bleyerék részéről felvetett, és a budapesti német követség által a Külügyi Hivatalhoz 1922. június 23-án továbbított feljegyzésben fejtegetett gondolatot, hogy a német kisebbségek érdekében a lémet kormány ragadja magához az általános kisebbségvédelmi politikában és propaganlában is a vezető szerepet. A Muth-féle koncepció ugyanis azt hangsúlyozza, hogy a lémet birodalom akkor lehet csak igazán a világjelszóvá vált kisebbségvédelem előharcosa íltalában, és az idegenben élő német kisebbségek jogainak hatékony követelője különö;en, ha maga is nagyvonalú nemzetiségpolitikát folytat a saját uralma alatt álló kisebbsé;ekkel szemben. Vagyis arról van szó, hogy a nemzetiségpolitikai kölcsönösség azon követelményét, amelyre eddig a saját (német és más) kisebbségeivel szemben szűkkeblű, is csak az idegen uralom alatt lévő magyar kisebbségek sorsával törődő magyar kormányt igyelmeztették német részről minduntalan, ezúttal éppen Németországtól kérték számon ι külföldi német kisebbségek nevében és érdekében. Ε gondolat csak a 20-as évek második elére ért meg annyira, hogy Németország belső nemzetiségi viszonyainak bizonyos endezése konkrét kísérletéhez vezessen, de az ezzel kapcsolatos huza-vona, szenvedélyes larcok, s végül az egész próbálkozás kudarca lényegesen leszállítja a magyar nemzetiségtolitikával szemben alkalmazott német kritika értékét.30 A magyarországi németség helyzetéről beszámoló 1922. október 17-i budapesti :övetségi jelentés nem látott lényeges változást sem a német kisebbség kezelésében, sem nnak magatartásában. Minden esetre megfigyelhető volt mind a németországi közvélelény, mind az elcsatolt területek németsége részéről a magyarországi „néptársak" (Volksenosse) sorsa iránti érdeklődés intenzívebbé válása, ami fokozta a magyar körök nyugtainságát. „Egyre többen és többen jutnak arra a nézetre, hogy valaminek történnie kell." >e valójában elsősorban azon fáradoznak, hogy a panaszokat kivédjék, s a külföldi német özvéleményt ígérgetéssel nyugtatgassák. Ezt a célt szolgálták Bethlen németországi 19PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik. 6. Bd. 2. Bericht über meine Eindrücke in Budapest, sesch jelentése. Bp. 1922. szept. 21. 30Helmut Pieper: Die Minderheitenfrage und das Deutsche Reich 1919-1933/34. Hamburg. »74.127-146.