Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Szenté Péter: Egy elfelejtett amerikás magyar - Haraszthy Ágoston 110

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN Vörös Károly: A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELE TÖMEGKULTÚRÁJÁNAK KUTATÁSI KÉRDÉSEI* I. A kelet-európai történelemben a 19. század közepétől az első világháborúig terjedő mintegy háromnegyed évszázad többé-kevésbé pontosan körülhatárolható történelmi korszakot jelent. Ε korszakot a gazdaság vonatkozásában alapvetően a termelőerőknek a 18. század végétől meggyorsuló fejlődése és részint a gazdaság fejlődését szabályozó feudális intézmények felszámolása, részint az ipari forradalom gyors lezajlása, végül pedig a tőkés gazdaság teljes struktúrájának kialakulása jellemzi. Korlátai, gátjai, tökéletlenségei és a feudalizmus számos csökevényének szívós fennmaradása ellenére is egészében a tőkés társadalmi-gazdasági formáció létrejöttének útja ez. Ε három szinten lejátszódó gazdasági fejlődés — melynek megindítóját: a termelőerők meggyorsult fejlődését, illetve az arra ható, már egyetemes történeti összefüggéseket itt nem szükséges ismertetni — természetszerűen nem maradhatott hatás nélkül az érintett országok társadalmára sem, azokban is mélyreható változásokat, a polgári társadalomszerkezet kialakítását indítva meg és hozva létre. A polgári társadalom osztályainak, rétegeinek kialakulása bonyolult, sok irányú mozgás. Ennek egyik fővonalaként egyre jobban meggyorsul a hagyományos falusi közösségek már korán megindult felbomlása: megerősödik a differenciálódás és a vagyoni polarizálódás menete; ennek keretében megerősödik és rohamossá válik a falvakból a városokba áramlás. Elsősorban a városokban, illetve az ipari nyersanyagforrások körül létesülő, csak lassan városiasodni kezdő telepeken kialakul a modern ipari proletariátus, de megerősödik a kispolgárság is, és létrejönnek a proletariátus és a kispolgárság között álló, bizonyos vonatkozásokban -elsősorban az életmód igényében — a polgárságig felnyúló, egyre szélesedő és differenciálódó alkalmazotti rétegek. Ugyanakkor a polgárságban is kiszélesedik a differenciálódás: a tőkés gazdasági élet új funkciói erőteljes és nagyvagyonú nagyburzsoáziát hoznak létre, miközben nem egy hagyományos polgári réteg gazdasági bázisa meggyengül, vagy éppen össze is omlik, — a polgári középréteget formáló tényezők közül pedig egyre növekvő szerephez jutnak bizonyos értelmiségi funkciók. A tőkés gazdaságot és a polgári társadalmat kialakító mozgásnak a fentiekben csak néhány összetevőjét emeltük ki, — ám, úgy véljük, ez is elégséges ahhoz, hogy érzékeltesse: e mozgás nem maradhatott hatás nélkül a kultúrára sem. Kultúra alatt itt is, a továbbiakban is a sajátlag szellemi kultúrát értjük, úgy, amint az a társadalmi tudatformáknak (tudomány, művészet, filozófia, erkölcs, jog, vallás stb.), azok gyakorlati megnyilvánulásainak és olyan, mindezeket a széles tömegek felé közvetítő tevékenységnek mint a népművelés, vagy emberi képességeknek együtteseként megjelenik. Mindezen összetevőinek felépítmény jellege indokolja a kultúra rendkívüli érzékenységét a gazdaság •Előadás a Lengyel-magyar történész vegyesbizottság 1975. évi krakkói ülésszakán.