Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Bleiber; Helmut: Az 1848-49-es ausztriai antifeudális mozgalom fejlődésének kérdéséhez 1213
FOLYÓIRATSZEMLE 1213 Franciaországban a Bourbon-restauráció első' éveit a szellemi-kulturális élet megélénkülése jellemezte. A határok megnyitása, a merev, nacionalista szembenállás oldódása a szellemi importnak is kedvezett: a német romantika, az angol politikai gazdaságtan elterjedése egyaránt erre az időszakra tehető. Smith és Ricardo francia követői, téziseik újragondolói ezidőben jelentetik meg - a néha már korábban megírt, csak eddig betiltott - könyveiket, Say: Traité d'économie politique, Saint-Simon: Cahiers de l'industrie, Comte-Dunoyer: Censour européen, Sismondi: Nouveaux principes d'économie politique stb. A gazdasági témák iránti érdeklődés nemcsak a könyvek számának gyarapodásával mérhető, hanem többek között annak a Say által tartott nyilvános előadássorozatnak hallgatói létszámával is, melyet 18L5-től engedélyezett a kormányzat. Az ugyancsak 1815-ben létrehozott Comission de l'Introduction publique (Közoktatási Bizottság) tagjai érzékelték és hangsúlyozták a politikai gazdaságtan egyetemi szintű oktatásának szükségességét tervezetükben, amely nagyobb és szélesebb alapon, az egész oktatási rendszer megreformálását, kiszélesítését irányozza elő. A politikai gazdaságtan az addigi, elsősorban a magánjog oktatására és a Code civil tanítására alapozott, elavult jogi fakultás átalakított és kibővített tantervében szerepelt volna, de nem általánosan kötelező tantárgyként, hanem csak a közigazgatási pályára készülő, ill. a doktori fokozatot elérni szándékozók előírt szemináriumaként. 1819. március 24-én rendeletet hoztak a párizsi Jogi Kar tantervének kiszélesítéséről, s annak keretében a politikai gazdaságtan bevezetéséről. A rendelet újszerűsége abban rejlik, hogy - elsőként, az angol és a német egyetemeket is megelőzően - kiemelte a politikai gazdaságtant alá- és mellérendelt szerepéből, bár pontos tartalmát még nem határozta meg. A tanulmányból megtudjuk, hogy a politikai gazdaságtan oktatása sokkal több ellenállásba ütközött, mint amennyi segítőkész szándékkal találkozott. Bevezetésének elodázása a konzervatív, minden újat időszerűtlennek minősítő tanári testület magatartásának - mint azt a Kari Gyűlés jegyzőkönyvei is bizonyítják - következménye volt. További hátráltató körülményt jelentett az egyre inkább jobbra tolódó, az ultrák irányítása alá jutó Közoktatási Bizottság, mely 1820 októberéig, amíg Cuvier tevékenykedett az élén, tett ugyan néhány pozitív lépést (így pl. egy ipargazdasági tanszék létrehozását az Arts et Métiers-η), de az elképzelés következetes megvalósítását a későbbiekben halogatta, majd 1822-ben beszüntette a valóságban még nem is működő tanszéket. A terv bukásának, illetve elodázásának valóságos oka nem egyszerűen az új tárgytól való idegenkedés, hanem az önvédelem volt, amelyet a francia protekcionista gazdaságpolitika fejtett ki a szabad kereskedelmet, szabad versenyt hirdető és a francia teoretikusokra is hatással levő angol iránnyal szemben. Ezt tanúsítja az is, hogy bár más tárgy kiegészítőjeként a politikai gazdaságtan bevezetésének kérdése az 1830-as években, majd 1847-ben újra felmerült, addig amíg Franciaország nem szakított korábbi gazdaságirányítási gyakorlatával, annak realizálására nem került sor. Egy 1864. szept. 17-i császári rendelet hozza immár véglegesen létre a politikai gazdaságtan tanszéket, mintegy elindítva ezzel a közgazdaságtan franciaországi oktatási rendszerbe való integrálódásának szinte napjainkig húzódó folyamatát. (Revue Historique 1976. octobre-décembre 520. szám, 321-343. I.) Cs. Cs. HELMUT BLEIBER: AZ 1848-49-ES AUSZTRIAI ANTIFEUDÂLIS MOZGALOM FEJLŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ A cikk bevezetőül historiográfiai áttekintést ad a téma kutatásáról, az eddigi eredményekről, számot ad a felmerülő problémákról és a még vizsgálandó kérdésekről. Mint írja, a 19. század első felének osztrák történelmével az NDK-ban eddig keveset foglalkoztak. Különösen érvényes ez az osztályviszonyok és az osztályharc tekintetében. Ez a hiány érezhető az Atlas für Geschichte c. 1973-ban kiadott kétkötetes világtörténeti atlasz anyagán is. Az osztrák polgári történetírók (F. Engel-Jánosi, F. Walter, V. Bibi, G Grüll, K. Bauer és M. Uhlirz) főként a nemesség és az értelmiség liberálissá, oppozíciós magatartásúvá válását vizsgálták. Tény, hogy jelentős volt azoknak a liberális nemesi csoportoknak a száma, amelyek a 40-es években az 14*
