Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Steinmetz; Max: Münzer Tamás a jelenkori kutatásban 1210
FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK MAX STEINMETZ: MÜNZER TAMÁS A JELENKORI KUTATÁSBAN A reformáció és a német parasztháború problémáinak avatott ismerője, az NDK-beli Max Steinmetz tanulmányában áttekinti a Münzer-kutatás eredményeit. A cikk két részből áll, az elsőben a szerző alapos historiográfiai áttekintést és értékelést ad, a másodikban pedig részletesen elemzi Münzer teológiai, ideológkai, társadalmi nézeteit. A Münzerrel foglalkozó irodalomról elmondja, hogy a 18. század végéig a német parasztháború és a népi reformáció kellemetlen, nyomasztó emlékként élt az uralkodó osztály tudatában, s így csak e század legvégén született néhány legendákkal teletűzdelt, nemesi szemléletű Münzer-biográfia. A nagy változást Engels: A német parasztháború c. műve jelentette. August Bebel 1876-ban Engels művére támaszkodva, de azt bizonyos, főleg aktuális párhuzamokkal kiegészítve, könyvében a német nép forradalmi hagyományaira emlékeztetett. A századforduló után, a 20-as évek elején a téma iránti fokozódott az érdeklődés. Ennek két oka volt. az egyik a 400 éves évforduló (1925) közeledte, a másik pedig az osztályharc erősödése. A cikk szerzője két csoportba sorolja a 20-as években megjelent publikációkat: az elsőbe a polgári szemléletű művek tartoznak. Zömük inkább csak a helyi eseményeket dolgozta fel, azokat is sok legendával, hamis hagyományokkal torzítva. Az első jelentős mongoráfia szerzője, J. Zimmermann erősen a konzervatív lutheránus hagyomány hatása alatt állt. Az első szerző, aki a parasztháború és a münzeri teológia kapcsolata közötti összefüggéseket vizsgálta, E. Block volt, azonban történetifilozófiai- ideológiai vonalvezetése rendkívül ellentmondásos. H. Böhmer volt az első, aki összegyűjtötte és forráskritika alá vette Münzer írásait és levelezését. Boch és Holl koncepcionálisan, Böhmer pedig az összegyűjtéssel és rendszerezéssel vetette meg a ma is élő polgári Münzer-kép alapjait. A másik csoport azok a sokkal szélesebb nyilvánosság előtt ismertté vált brosúrák, könyvek, újságcikkek, beszédek tartoznak, melyek nagyrészt a munkásmozgalom agitációs eszközeiként készültek. Ε művek - Engels és Bebel nyomdokain haladva - aktualitásokat kerestek Münzer nézetei és a német parasztháború vizsgálatakor. (Kautsky, Rosenov, Koewenberg, valamint Bax angol szocialista). Egyik legfontosabb feladatuknak a német reformáció szociális oldalának feltárását tartották. A 30-as évek legelején még napvilágot látott néhány publikáció (ezek egy része Münzer fejlődését taglalta), s 1933-ban megjelent Münzer művei újfelnémet kiadása is. A szerző kiemeli, hogy e munkák, így pl. Lohmann 1931-ben megjelent műve, a fő hangsúlyt Münzer 1521 és 1524 közötti tevékenységére helyezték, sőt Holl és Böhmer nyomdokain haladva cáfolták Münzer részvételét a német parasztháborúban. Az újabb marxista szemléletű korszak 1947-től számítható, amikor Leningrádban megjelent Szmirin: Münzer Tamás népi forradalma és a nagy parasztháború c. műve (Nichtweiss fordításában 1952-ben és 1956-ban adták ki németül). Szmirin kutatásait 1937-ben kezdte el. Szerinte Münzer legfőbb érdeme a parasztháború ideológiai előkészítésében rejlik, ö használta először a népi reformáció terminust. Művének nagy volt az aktuális politikai jelentősége. Munkája pezsdítőleg hatott az 1933 után abbamaradt kutatások folytatására. Lerakta azokat az alapokat, amelyeken az NDK-ban a marxista történészek megkezdték a kutatásokat. Ezek eredményeként számos értékes összefoglalás, tanulmány, korszerű forráskiadvány jelent meg (Hinrichs, Meusel, Steinmetz). A munkálatok irányítására a lipcsei Karl Marx Egyetemen külön kutatócsoport alakult, mely Steinmetz irányításával a feldolgozások egész sorát publikálta.
