Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - Braudel; Fernand: Civilisation matérielle et capitalisme 15-18. siécle (Ism.: Tóth István György) 1190

TÖRTÉNETI IRODALOM FERNAND BRAUDEL: CIVILISATION MATÉRIELLE ET CAPITALISME (XV«-XVIIie SIÈCLE) (Paris, Librairie Armand Colin. 1967. 463 1.) ANYAGI KULTÚRA ÉS KAPITALIZMUS (15-18. SZÁZAD) Az Annales talán legnagyobb ma élő képviselőjének művét Magyarországon a közvélemény - a szaktörténészek nagyon szűk körét leszámítva - sajnos, alig ismeri. Pedig a franciául majd angolul [Capitalism and Material Life (1400-1800) New York; Harpend Row. 1974. 462 1.] megjelent könyv, viszonylagos terjedelmessége ellenére, a szó legnemesebb értelmében vett népszerűségre tarthat számot. A La Méditerranée írója ezúttal nem saját kutatásairól számol be: átfogó szintézist ad a 15-18. század anyagi kultúrájáról. Rendkívül élvezetes stílusát igen sok szépirodalmi idézet és utalás egészíti ki, a másfélszáznál több kép pedig nem egyszerűen ülusztráció, hanem a szöveg szerves alkotórésze - a tárgyalt városokat, gépeket, evőeszközöket, ruhákat Braudel nemcsak leírja, hanem be is mutatja. Kevesebbet és mégis többet kap az olvasó, mint négy évszázad gazdaság- és társadalomtörténetét. Az elcsépelt hasonlathoz nyúlva: Braudel, mintegy kellékesként, berendezi a történelem színpadát. Az Annales történeti demográfia iránti érdeklődésnek megfelelően az első fejezet „A számok súlya" címet viseli. Országok, városok, hadseregek létszámának, az átlagos népsűrűség és az átlagéletkor alakulásának számbavétele után, mint a háborúk és a gabonatermelékenység mellett legfontosabb demográfiai tényezőről, a népbetegségekről ad áttekintést. A múlt betegségei nem azonosak a mostaniakkal: a betegségeknek saját történelmük van. Egy másik történelem bontakozik ki előttünk: a rágcsálók, vírusok, élősködők történelme, amelynek csak mellékes tényezői a gazdasági válságok okozta éhínségek és az embertömegeket mozgató háborúk. Különösen kiemelkedő a pestisjárványok bemutatása, amely feltétlenül jobb Chaunu a magyar olvasó számára is ismert pestis-elemzésénél. így kap megfelelő történelmi hátteret Boccaccio Dekameronja éppúgy, mint - a középkori viszonyok továbbtengődő nyomorúságaként - Camus Pestise. A fekete halál sem egyformán kopogtat szegény és gazdag ajtaján: Boccaccio hősei elzárkózhattak vidéki villájukba, a máról holnapra élőknek nem volt hova menekülniük. Braudel egyetértően idézi Jean Paul Sartre-t: „A pestis csak felnagyítja az osztályok kapcsolatát: a szegényt sújtja s megkíméli a gazdagot." A 18. századtól a világ ilyen téren is egységesebb lesz: a világkereskedelem az orvostudomány vívmányai és a kórokozók nemzetközi elterjedéséről egyaránt gondoskodik. A következő fejezet a „mindennapi kenyérről" szól. Nagy figyelmet fordít a búza, a kukorica, a rizs terméseredményeinek, vetésterületének változásaira és ennek társadalmi kihatásaira, majd a luxuscikkek metamorfózisával foglalkozik, rámutatva, hogyan lesz a tegnap luxusából mai közélvezeti cikk. Az evőeszközök elterjedését vizsgálva számos Utolsó vacsora-festményt elemez, a dohányzást tiltó rendeletek helyét és évszámait egymás mellé állítva pedig kirajzolódik a dohány diadalútja Európában és az Európán kívüli világban is. Mert Braudel látókörét nem tölti ki Európa. „Az emberiség történelme az egész emberiség történelme" - vallja, és számos térképes grafikont közöl egész bolygónkról. Az ásóbotos primitív népek éppúgy nem kerülik el figyelmét, mint a Távol-Kelet vagy Latin-Amerika civilizációi. Ha ez utóbbit könnyebben megértjük is (egy ideig a Sao Paulo-i egyetemen tanított), a kínai művészet- és kultúrtörténet ismeretével valóban elkápráztat. Számos útleírás és misszionárius-napló alapos ismerete és mesteri felhasználása teszi képessé arra, hogy úgy láttassa Peking utcáinak nyüzsgését, mintha az olvasó is a riksák között lökdösődne. Braudel azonban nemcsak az útleírásokból ismeri a világot. Számos alkalommal hivatkozik személyes útiélményeire, vagy éppen egy-egy múzeumba invitálja olvasóját. Lenyűgöz határtalan kíváncsisága és pontos megfigyelőkészsége: Krakkóból Varsóba repülve észreveszi, hogyan rajzolódik ki