Századok – 1978
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Zsukov; E. M.: Az általános szociológiai és a történelmi törvényszerűségek kölcsönös viszonya 1165
SZOCIOLÓGIAI ÉS TÖRTÉNELMI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK 1175 maguknak és gyakran a teljesség eltérő mértékével, gyorsabban vagy lassabban, ilyen vagy olyan történelmi időpontokban, de győzedelmeskednek, ami a történelem igazi formálóinak, a néptömegeknek az aktivitásától függ. „ .. . a történelem nem egyéb, mint a maga céljait követő ember tevékenysége" -mondotta Marx és Engels.2 s Ezt az egész, szubjektív érdekek és szándékok által indíttatott tevékenységet azonban az objektív körülmények határozzák meg, mivel az ember nem szabad anyagi létfeltételeinek megválasztásában. Az objektív és a szubjektív dialektikus egysége képezi a történelmi folyamat alapját. A társadalmi fejlődés objektív törvényeinek és a néptömegek - a történelem igazi formálói — tudatos aktivitásának kölcsönös viszonya elválaszthatatlanul összefügg a szabadság és szükségszerűség általános elméleti problémájával. A narodnyikokkal folytatott vitájában Lenin megmagyarázta, hogy a társadalom mozgástörvényei az emberek történelmi tevékenysége során jönnek létre. Rámutatott, hogy „a történelmi szükségszerűség gondolata sem csökkenti a legkevésbé sem az egyén szerepét a történelemben".2 6 A szükségszerűség egyáltalán nem zárja ki a szabad döntéshozatalt. Maga a döntés azonban abban az esetben realizálódik, ha megfelel a társadalmi fejlődés objektív tendenciájának (törvényének), ha nem kerül ellentétbe a hely- és időbeli körülményekkel. Lenin szerint a szükségszerűség fogalmának elemei, csírái már abban megvannak, hogy „műiden egyest ezernyi átmenet fűz össze másnemű egyesekkel (dolgokkal, jelenségekkel, folyamatokkal) stb.".2 7 Engels hangsúlyozta, hogy nem a természeti és társadalmi törvényektől való elképzelt függetlenségben rejlik a szabadság, hanem e törvények megismerésében. „Az akarat szabadsága — írta - ezért nem jelent egyebet, mint azt a képességet, hogy tárgyismerettel dönteni tudunk. Minél szabadabb tehát az ember ítélete egy meghatározott kérdéses pontra vonatkozólag, annál nagyobb szükségszerűséggel lesz az ítélet tartalma meghatározott; míg a nem-ismerésen nyugvó bizonytalanság, amely sok különböző és ellentmondó döntési lehetőség között látszólag önkényesen választ, épp ezzel bizonyítja nem-szabad voltát, azt, hogy a tárgy uralkodik rajta, holott éppen neki kellene azon uralkodnia."2 8 A haladó társadalmi erők -osztályok, pártok és egyes emberek — tevékenysége, mely megfelel a progresszív társadalmi mozgás szükségleteinek és amely a történelmi folyamat szubjektív oldalát képezi, ebben az esetben az említett folyamat objektív, törvényszerű tendenciájának kifejezési formájává válik. „Az ideális az emberi tevékenység során átalakul anyagivá, a szubjektív objektívvá"2 9 — jegyzi meg helyesen B. A. Csagin. Nem kell bizonyítani, hogy ez a kérdésfelvetés különleges, mondhatnók elsőrendű fontosságú korunkban, amikor a kapitalista termelési móddal szemben álló, első szakaszában levő kommunista formáció a felismert objektív törvényszerűségek alapján érvényesülő szubjektív tényező szakadatlanul növekvő szerepe mellett nagy átalakító erőként sikeresen fejlődik. Figyelmet érdemel az a tény, hogy az egészében idealista álláspontot elfoglaló történészek közül sokan felismerik, hogy a komoly tudományos elemzés nem egyez-2 S MEM, 2. köt. 92. 2 ' Lenin, összes, 1. köt. 145. 21 Lenin, összes, 29. köt. 296. 2S MEM, 20. köt. 112. 29 i9. A. Csagin: Lenin ο roli szub'ektivnogo faktora ν isztorii. Leningrad, 1967. 70.
