Századok – 1978
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Zsukov; E. M.: Az általános szociológiai és a történelmi törvényszerűségek kölcsönös viszonya 1165
1168 Ε. M. ZSUKOV törvényeket tekintik a logikainak, a történelmi törvényeket pedig a történetinek. Számunkra az ilyenfajta szembeállítás kissé leegyszerűsítettnek tűnik és nemcsak azért, mert a társadalmi fejlődés bármelyik törvénye (mind az általánosabbak, mind a részlegesebbek) a logikai és a történeti egységét jelenti, hanem azért is, mert a történelmi törvényben is, mint a konkrét társadalom fő mozgási tendenciájában feltétlenül jelen van a logikai „gerinc".6 A történelmi törvényt egyáltalán nem a merevség jellemzi. Ez határozza meg a konkrét társadalmi közeg mozgásának általános irányát, maga ez a mozgás azonban emberek révén realizálódik és ezért ilyen vagy olyan ingadozásoknak, a különböző „véletlenek" hatására bekövetkező ideiglenes eltéréseknek van kitéve, s csak végső soron tör magának utat. Marx jegyezte meg, hogy „ ... az általános törvény mint uralkodó tendencia mindig csak igen bonyolult és megközelítő módon, mint örökös ingadozások soha nem rögzíthető átlaga érvényesül."7 Ez a fontos utalás nemcsak az általános szociológiai törvényekre vonatkozik, hiszen Marx ebben az esetben konkrétan a kapitalista termelési módra gondolt. Azzal az állásponttal is, miszerint a történelmi folyamatban a logikai szigorúan megfelel a formációs, vagy a formációk-közti terjedelemnek (diapazonnak), a történeti pedig a formáción belülinek, nehezen érthetünk egyet. Véleményünk szerint helyesebb lenne azt mondani, hogy az adott folyamatok vizsgálatakor eltérő mértékben kerül alkalmazásra és az első esetben, vagyis mikor a formációkról van szó, megnő az absztrakció szerepe. Az absztrakt-logikai ebben az esetben sem olvasztja teljesen magába a történetit. Ugyanakkor világos, hogy a logikai és a történeti dialektikus egysége nem jelenti azonosságukat, nem jelenti a két fogalom között különbségek hiányát. A történelmi események gyakran nem olyan sorrendben mennek végbe, mint amit a társadalmi fejlődés logikája feltételez. Ez különösen jól látható a társadalmi-gazdasági formációk konkrét váltakozásának példáján, annak lehetőségében, hogy meghatározott feltételek között a fejlődés egyik vagy másik szakasza elkerülhető. Ezért nem szabad a logikait egyszerűen a történetire visszavezetni, bár egyik sem létezhet a másik nélkül. Minél nagyobb méretű a történeti kutatás, annál nyilvánvalóbban tárul fel egységük. Ezzel függ össze egy másik kérdés is. Van olyan vélemény, mely szerint a kutatásnak azon a szintjén, mely a formációkra vonatkozik — vagyis a társadalmi-gazdasági formációk egészének vizsgálatakor —, kizárólag általános szociológiai törvényszerűségek kerülhetnek alkalmazásra. Úgy véljük, hogy a társadalmi-gazdasági formációknak, mint az emberi társadalom nagy fejlődési szakaszainak vagy fokozatainak vizsgálatakor valóban megnő ugyan az elméleti absztrakció szerepe és jelentősége, a fent említett álláspont mégsem jogos, mert lényegében annak tagadásából indul ki, hogy a társadalmi-gazdasági formációk történelmi realitások, nem pedig csak logikai absztrakciók. Az általános szociológiai törvényszerűségeken kívül mindegyik társadalmi-gazdasági formációban specifikus történelmi törvények is 6 „Túlzott egyszerűsítés volna azt állítani, hogy a történelmi materializmus a társadalmi fejlődésben csak az általánost vizsgálja, a történettudomány pedig csak az egyest." (A. Verbin-A. Furman: Meszto isztoricseszkogo materializma ν sziszteme nauk. Moszkva, 1965. 91.). Lásd még; A. K. Uledov: Szociologicseszkie zakonii. Moszkva, 1975. 207. 7MEM, 25. köt. 157.
