Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
1160 LUKÁCS LAJOS épülése is nyomon követhető a Vatikán képviselője és az országgyűlés monarchistaklerikális képviselői között. Terveik, elképzeléseik, szándékaik nem maradtak rejtve a nuncius előtt, aki folyamatosan jelezte Antonellinek szervezkedéseiket, tömörülésüket. Leplezetlen örömmel és a jövő iránti bizakodással fogadta Chigi a legitimista és orleanista csoportok közeledését, megegyezését, nyílt zászlóbontásukat Chambord gróf 1871. május 8-i levelével. X. Károly unokája, a francia legitimisták trónkövetelője, aki V. Henrik néven tartott igényt a trónra, úgy vélte, hogy elérkezett az idő a monarchiával szimpatizáló francia közvélemény felrázására. A köztársaság megdöntésének szerteágazó terve, Thiers megbuktatásának operatív részletei bontakoznak ki a nuncius jelentéseiből. Határozottan állítja, hogy amint Párizst elfoglalták, az országgyűlés első határozati javaslata lesz a Bourbon-család elsőszülött és másodszülött ágának a száműzetésből történő visszahívása. A kormányzó hatalmat viszont az orleanista Aumale és Joinville hercegeknek szánták. Ily módon készen állt, már a Kommün leverése előtt egy monarchista államcsíny terve: a Bourbon-pártiak és az orleanisták koalíciója réven. Ezen hosszan tartó és megalapozott szervezkedés sikerébe vetett hit és bizalom érthetően fokozódott Párizs bevétele napjaiban a nuncius részéről, aki a versailles-i csapatok győzelmének hatása alatt kissé túlságosan is optimistán látta az eseményeknek a Vatikán érdekei szempontjából történő alakulását.66 Mindezzel magyarázható, hogy a nuncius hajlamos Darboy érsek sorsát is kedvezőbben tekinteni, mint erre az események fordulatai alapot adhatnának. 1871. május 24-én, tehát éppen azon a napon, amikor a kommünárok tömeges kivégzésével párhuzamosan a túszok egy részét — köztük Párizs érsekét is — kivégezték, Chigi még reménykedik abban, hogy a városba betört versailles-i csapatoknak esetleg sikerül a foglyok kiszabadítása. „Ma reggel az a hír járta, hogy mindannyian szabadok, már tegnap óta, de még nem tudni semmi konkrétat. Azonban minden ok megvan azt hinni, hogy semmit sem követtek el ellenük" — közölte Antonellivel. Majd előadta, hogy az érsek ügyében tárgyalt Szászország fejedelmével, majd annak tanácsára De Fabrice tábornokkal, aki Franciaország felé a diplomáciai kapcsolatok megbízottjaként működött. Az utóbbi ígéretet tett arra, hogy lépéseket tesz az érsek és társai kiszabadítása érdekében és ezt annál is inkább szorgalmazni fogja, mert e vonatkozásban Bismarck hercegtől külön megbízatást kapott. De Fabrice tárgyalt Clauseret tábornokkal, a Kommün hadügyi biztosával, aki megnyugtatta a túszok biztonságával kapcsolatban, sőt állítólag Darboy szabadonbocsátására ígéretet is tett. Viszont Clauseret leváltása, sőt átmeneti fogságba vetése következtében a közvetítési kísérletek is zsákutcába jutottak.67 A Vatikánba küldött május 24-i, még bizakodó jelentést követte május 28-án a nuncius távirata a túszok haláláról. Mint utóbb kiderült, Darboy érseket és a foglyok nagy részét, még május 22-én hétfőn átszállították a Mazas börtönből a Roquette börtönbe. Az ostrom alatt álló város lakossága, melyet a támadók könyörtelen kegyetlensége a végletekig felzaklatott, a túszok elleni megtorlás végrehajtását követelte. Amikor a foglyokat kocsin keresztül szállították St. Antoine külvároson, a tömeghangulat kitörései oly erőteljesek voltak, 66 Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. máj. 17. (ASV. S.St. 1871. Rub. 242. fasc. 2. 1745/1922). Vö. Hanotaux: Historie de la France. I. 229. és köv. 6 7 Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. máj. 24. (ASV. S.St. 1871. Rub. 242. fasc. 2. 1747/2006). Vö. P. O. Lissagaray: Histoire de la Commune de 1871. Bruxelles, 1876. 231. és köv.
