Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
1116 NAGY LÁSZLÓ az országlakosok ellen! Véleményünk szerint Bethlennek csak egyetlen oka lehetett erre: tisztában volt vele, hogy a vádlottak ártatlanok az ellenük emelt vádakban. Miután pedig főrangú asszonyok esetében nem volt mód a kínvallatás alkalmazására, kikényszerített beismerő vallomásokra sem lehetett számítani. Ezek miatt joggal tarthatott attól, hogy egy törvényes keretek között lefolytatott per kudarccal végződik, ami szinte beláthatatlan következményeket vonhat maga után. Bethlen megkísérelte azt, hogy „országos nyomás" látszatát keltse és országgyűlési törvénnyel takargassa a törvénysértést. Ezt a célt szolgálta az 1614 elején ülésező országgyűlés végzése a „nézők, jövendőmondók és bűbájosok" ellen. Ez a végzés azonban csak a kívülállót, a dolgokat felületesen ismerőt vezethette félre a kortársak közül. Az egyes dátumok összevetéséből ugyanis azonnal kiderül, hogy itt pusztán ködösítésről van szó. Hiszen a tanúkihallgatásokat „Török Kata asszony bűnperében" már 1614. február 11-én megkezdték Szebenben, ezzel szemben az országgyűlés csak két héttel később, február 25-én ült össze Medgyesen!5 7 Azt is tudjuk, hogy az erdélyi „honatyák" március 16-án hoztak általánosságban mozgó döntést az „ördögi praktikákat űzők" ellen. Nem maguktól és fölháborodásukban, hanem Bethlen indítványára, és semmi nyoma sincs annak, hogy egyáltalán tudtak volna a három asszony ellen immár több mint egy hónapja folyó vizsgálatról. Azt ellenben ebben a végzésben is nyomatékosan hangsúlyozták, hogy: „nemes embert pedig a tisztviselők ... az székre (ti. a törvényszékre) híván, solenniter hozzá feleljenek" (ti. a vádakhoz). Csakis ezek megtörténte után lehet végrehajtani „az mit az törvén hoz, sine misericordia."58 A három asszony perbefogása és elítélése tehát nem az országgyűlés határozatára történt, hanem már azt megelőzően, s a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint az erdélyi „honatyák" nem is kaptak tájékoztatást arról. A titkos perben hozott ítélet kelte 1614. március 16. Az a nap, amikor az országgyűlés a fejedelmi propositióra meghozta az általánosságban mozgó határozatát. Mindez amellett tanúskodik, hogy az 1614-es „boszorkányper" felülről irányított látszatper volt, előre elkészített ítélettel, amelynek pusztán dekorációi az úgynevezett tanúvallomások. Ez utóbbiak minden valószínűség szerint nem is az erdélyi, hanem a magyarországi közvélemény befolyásolására készültek. Legalábbis erre utal az a körülmény, hogy a perben eljáró Angyalosi ítélőmestert Bethlen még az ítélethozatal napján útba indította Thurzó nádorhoz. Ahhoz a személyhez, akinek Báthory Gábor elleni elfogultsága közismert volt és aki az 1614-es „boszorkányper"-hez rendkívül hasonló eljárást folytatott le 1611 elején Nádasdyné Báthory Erzsébet ügyében! Az 1614-es tanúvallomási protokollumok terjedelmes volta és a meghallgatott tanúk viszonylag nagy száma a felületesebb szemlélő előtt könnyen azt a látszatot kelthetik, hogy a vádlottak távolléte ellenére lelkiismeretes és alapos vizsgálat folyt az igazság kiderítésére. Az iratok nagy száma azonban csupán a való helyzet, az igazság ködösítését szolgálta. Amint közelebbről és kissé tüzetesebben megvizsgáljuk az 1614-es iratokat, azonnal több különös s a bírósági eljárás komolyságának a hitelét aláásó momentum tűnik elő azokból. Az első furcsaság talán az. hogy abban a perben, amely az elhalálozott fejedelem mellett három főrangú asszony ellen folyt, szinte kizárólag csak szolgarenden levőket, de 57 TT 1891. 296-334.,Sz 1894. 304. 5 *EOE VI. köt. 414.
