Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
1114 NAGY LÁSZLÓ Arra, hogy vajon ki lehetett a „sugalmazó" és a fejedelem helyett intézkedő „illetékes" személy, csupán egyetlen félmondatos utalás található Bethlen egyik levelében, amely a „boszorkányper" idején íródott: „mi az Kegyelmed persuásiójdból cselekedtünk ez ideig mindent."5 3 Talán el is siklana a tekintet e homályos utalás fölött, lia a levél címzettje nem Péchy Simon kancellár lenne. Azonban „Erdély aranykoráénak ez a talán legműveltebb, de egyúttal leggátlástalanabb személye volt az 1618-as Báthory Anna elleni „boszorkányper" rendezője, s így méltán fölmerül a gondolat, hogy ez alkalommal is ő töltötte be a pert előkészítő és megrendező „illetékes" szerepét. Talán különösen hangzik, hogy az irodalomtörténetben oly nagyra értékelt Péchy Simont a korszak egyik leggátlástalanabb politikusának nevezzük. Azonban minden túlzás nélkül ezt kell mondanunk, mert ez a kiváló szellemi képességekkel megáldott férfiú politikai pályafutása során nem egy alkalommal adta jelét rendkívül tág lelkiismeretének, mindenre kaphatóságának. Báthory Zsigmond fejedelemsége idején játszott szerepét bizonyos homály fedi. A Bocskai-szabadságharc alatt Illésházy István mindenre elszánt híve lett: az általa fejedelmi utódul kiszemelt Homonnai Drugeth Bálint fejedelemsége érdekében megszervezte Káthay Mihály fejedelmi kancellár meggyilkolását. Ugy látszik, ez a tevékenysége Báthory Gábor uralkodása idején titokban maradt. Mindenesetre Bethlen Gábor trónralépésekor sietve állt egykori politikai ellenfele szolgálatába és igyekezett magát nélkülözhetetlenné tenni. A mostoha gyermekkora miatt meglehetősen hiányosan iskolázott fejedelem — akiben ennek dacára nemcsak nagy tudásvágy, de nagy tudománytisztelet is élt —, minden valószínűség szerint örömmel fogadta a több nyelvet beszélő,a diplomáciában és a keleti tudományokban egyaránt járatos Péchy Simont. Azonnal fejedelmi kancellárrá tette őt és teljes bizalmába avatta. Péchy később elárulta Bethlent, ami miatt éveket töltött börtönben, nehéz vassal a lábain. Az 1614-es „boszorkányper" idején azonban Bethlen egykori törökországi emigráns társa, Angyalosi mellett ő volt a fejedelem legbizalmasabb munkatársa.5 4 Minden valószínűség szerint ők ketten készítették fel a tanúkat, akiknek egy része Bethlen 1612-es és 1613-as Báthory-elleni vádjait ismételte el, csaknem ugyanazokkal a szavakkal. A vallomások másik részét olyan buja történetek teszik ki, amelyek olvasásánál nem tudunk szabadulni a gyanútól, hogy azokat a háremélet rafinált érzéki világát jól ismerő Péchy fundálta ki és adta a többnyire egyszerű jámbor tanúk szájába. De vajon így történt-e ez a valóságban is? Milyen momentumok támasztják alá azt, hogy mindez nem több üres hipotézisnél? Vannak-e olyan mérvadó bizonyítékok, amelyek megcáfolhatják azt az általánosan elfogadott nézetet, hogy a fejedelem a közvélemény nyomására rendelte el a pert a három asszony ellen a közerkölcsök megjavítása céljából? Milyen momentumok cáfolják azok igazát, akik szerint e tanúvallomások megnyugtatóan bizonyították a három asszony bűnösségét a „vérfertőző" paráználkodás "Bethlen 1614. febr. 14-i lev. Péchy Simonhoz (Szilády A.-Szilágyi S. : Török-magyarkori államokmánytár - TMKÁO - I. köt. 118-119.) A levél alapvetó'en a szászokkal kapcsolatos politikáról szól, de miután a tanúkihallgatások idején íródott, a ,,mindent" szó minden valószínűség szerint erre is vonatkozik Febr. 11-én az első' tanúkihallgatás idején Péchy Szebenben volt a helyszínen, majd Medgyesre érkezése után itt folytatódtak az újabb kihallgatások. s 4 Ld. Szamosközy /.: i. m. Bp. 1888. 266., 318., TT 1878. 7. 862. További életéről többek között Dán R.: Péchy Simon letartóztatása 1621-ben. ITK 1974. 1. sz. Bethlen iskolázottságáról ld. többek között Just Andráshoz írt levelét Sz 1889. 239-240.
