Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
1058 URBÁN ALADÁR Igaz, szeptember 11-én már új fejlemények foglalkoztatták a fővárost: a minisztertanács és az országgyűlés zárt ülése. A reggeli miniszteri konferenciáról jóformán semmit sem tudunk, még azt sem, hogy a nádor valóban elnökölt-e azon. (Nem volt már jelen Széchenyi, akinek felbecsülhetetlen értékű naplójegyzetei tájékoztathatnának.) Kiindulásként egyelőre tételezzük fel, hogy a lemondás ténye körül nem lehetett vita, hiszen erre, mint lehetőségre, már Kossuth és Szemere is gondoltak akkor, amikor Batthyány és Deák Bécsbe utaztak. Utóbbiak már Bécsben meg akartak válni tárcájuktól. Esterházy már lemondott, Széchenyi betegen távol, Mészáros a déli táborban volt. Az utóbbi napokban teljesen visszahúzódott Klauzált és Eötvöst sem kellett nyilván biztatni. Jegyzőkönyv hiányában azonban csak sötétben tapogatózunk. Nem tudjuk, hogy a tanácskozás meddig tartott, mennyire vitatták meg az osztrák kormány emlékiratait, s a miniszterek (és az országgyűlési küldöttség) bécsi tapasztalatait. Arról sem egyértelműek az adatok, hogy végül is milyen formában történt a lemondás. A minisztérium visszalépését a képviselőháznak bejelentő nádori levél szerint „a ministerelnök hivataláról lemondván, az összes ministerium ... működése megszűnt". Hasonlóan fogalmaz a Nép-elem beszámolójában Madarász József, aki szerint a nádor arról tudósított, hogy „a minister elnök leköszönvén a ministerium nevében". Szemere — és nyomában Horváth Mihály — a miniszterek egyenkénti lemondásáról beszél. Abban minden forrás megegyezik, hogy Szemere az első pillanattól meg kívánta tartani a tárcáját egyrészt a folytonosság, másrészt az új miniszterelnök kinevezésének ellenjegyzése érdekében. Szemere elbeszélése szerint eredetileg Deák sem adta be a lemondását, mert az adott körülmények között nem helyeselte azt, de a képviselőház zárt ülésén maga is elhagyta a miniszterek padját.29 A főváros izgatott lakossága nem sokat tudott a minisztertanács végzéseiről, sem arról, hogy a két ház együttes és zárt konferenciáján — amelyet tíz és tizenkét óra között terveztek lebonyolítani, de amely csak háromkor ért véget — mi történt. A Pesti Hírlap szerkesztője, amikor a délutáni órákban a másnapi szám élére rövid összefoglalót fogalmazott, így jelentett a legfontosabb fejleményről: „Hír szerint az összes ministerium lemondott, tárczáját István főherczeg kezébe tevén le. Szükségtelen magyarázgatni az ezen változás okozta megdöbbenést. Mi lesz már? Minő hatalom fogja az igazgatás gyeplőit tartani és vezetni időközben? Ki fogja a leendő ministeriumot alkotni és kikből fog az alakulni? " A lap szerint az országgyűlés délutáni nyílt ülése talán ezekre is választ ad. A döbbenetet a Marczius Tizenötödike cikkírója is osztja, mert délután ötkor beszámolva arról, hogy a két ház egész délelőtt „egyesülten titkos konferenciát tartott", rosszallóan említi: a fővárosban az „a legbotrányosabb hír kereng", hogy a miniszterek mind le akarnak mondani. A lap à leghatározottabban tiltakozik a provizórikus kormány eszméje ellen, és a minisztérium megtartását - de ,^éhány alkalmatlan jó lélek" kicserélését javasolja. Ez az állásfoglalás - érthetően - nem elsősorban a ténylegesen hatalmon levő 29 Kossuth az esetleges lemondásról: KLÖM XII. 827; Szemere: BM ein. 1848: 791, 829. A nádori levél: OL Ν 70. Archívum Regnicolare. Lad. XX. 22. Fase. 2. A. Nr. 358a; közölve Közlöny szept. 13. (96. sz.) és Pap Dénes: A magyar nemzetgyűlés Pesten 1848-ban. Pest, 1866. 11.166. Madarász József beszámolója: Nel szept. 13. (63. sz.) Szemere véleményét (1853-ban Hamburgban megjelent németnyelvű röpirata alapján) ld. KLÖM XII. 905-906. Szemere egyértelműen szept. 11-ét jelöli meg a kormány lemondása időpontjául. Felmerülhet a kérdés: volt-e egyáltalán minisztertanács? A KH szept. 12-én, az országgyűlés szept. 11-i üléséről szóló előzetes tudósításában - Deák nevével kapcsolatban - emlegeti a minisztertanácsot.
