Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
1044 URBÁN ALADÁR A katonaság elhelyezésében az ideiglenes hadügyminiszter tudta nélkül tervezett változtatás önmagában is figyelmeztető jelenség volt, de súlyát növelték a körülmények. Tudnunk kell, hogy a fővárosnak biztos híre ekkor még nem volt az augusztus 31-i királyi leiratról és az osztrák minisztérium emlékiratáról. Ezeket a nádor minden jel szerint csak a szeptember 3-án éjjel tartott miniszteri konferencián ismertette meg a fővárosban tartózkodó kormánytagokkal. Az itt született megállapodás értelmében ezt Batthyány és Deák távollétében nem hozták - még zárt ülésben sem — a képviselőház tudomására. A jelek szerint ezzel Kossuth és Szemere is egyetértettek, de ez nem jelenthette, hogy tétlenül várják még tovább, hogy Batthyány és Deák jutnak-e valamire Bécsben. (Kossuth — és nyilván Szemere is - pontosan értesült a bécsi fejleményekről.) Ezért állott elő szeptember 4-én Kossuth az országgyűlésen azokkal a rendkívüli javaslatokkal, amelyek következtében - többek között - a délvidéki vezérválság miatt az országgyűlés Beöthy Ödönt teljhatalmú kormánybiztosként küldte le a táborba, továbbá döntést hozott, miszerint küldöttséget meneszt a királyhoz, hogy .jöjjünk tisztába dolgainkkal..." Az országgyűlési küldöttség kossuthi indoklásában érthető türelmetlenség volt („gyors határozatot akarunk, dőljön az jobbra vagy balra ..."), de Beöthy már valójában „konventbiztosi" kiküldetést kapott, mivel kormánybiztosi megbízatása a törvényhozástól eredt. Lehetséges, hogy ezek a forradalmasodó események adták a végső lökést a nádor már említett, szeptember 4-én kelt leveléhez. Tény, hogy Kossuth is szeptember 4-én sürgette Szemerét: adasson Szalay László csapatának (ekkor még Kossuth-szabadcsapatnak hívták) ezer emberre való lőszert, „minthogy itt helyben is késznek kell lennie a rend fenntartásábani szolgálatokra".7 Szeptember 5-e ilyen előzmények után hozott fordulatot Szemere hadügyi politikájában. Ezen a napon adta ki felhívását a hadsereg tisztikarának hadmérnökökkel, tüzérekkel, utászokkal, árkászokkal való szaporítására. Másnap pedig sor került Szemere erélyes fellépésére a hadügyminisztérium „slendriánjaival" szemben. A fejlemények megértéséhez el kell mondanunk, hogy Szemere még augusztus 24-én (azon a napon, amikor Batthyány aggályait fejezte ki a lehetséges rendzavarás miatt) azt kérte Mészáros Lázártól, hogy a hadügyminisztérium kéthetenként közölje vele a katonaság elhelyezési táblázatát, mert csak így tud megfelelő intézkedéseket foganatosítani. A jelek szerint Mészáros anélkül utazott el a táborba, hogy a belügyminiszter kívánságáról rendelkezett volna. Szemere ezért szeptember 2-án emlékeztette erre Melczer ezredes hadügyi államtitkárt, aki másnap közölte, hogy utasította az illetékes osztályokat a kimutatás elkészítésére. Szemere azonnal válaszolt: még aznap, vagyis 3-án este hat órára kérte a kimutatásokat. Mivel nem kapott érdemi választ, szeptember 6-án erélyes levélben utasította Melczert, hogy a többször kért és belügyminisztériumnak szükséges katonai elhelyezési táblázatot készíttesse el. Egyben közölte, hogy ideiglenes hadügyminiszteri minőségben utasította a fegyverkezési osztályt, hogy a kézifegyverek jegyzékét „felelet terhe mellett" 24 órán belül mutassa be, Melczemek pedig meghagyta, hogy a tüzérdandár parancsnokságától 48 órán belül szerezze meg a Pesten tárolt tüzérségi készletek és lövegek hiteles nyilvántartását.8 7A szept. 4-i országgyűlési fejleményekre ld. KLÖM XII. 878, 881-886; a Szalaynak adandó lőszerről uo. 879. 'Szemere felhívása a hadsereg tisztikarának szaporítására: Közlöny 1848 szept. 6. (89.) A hadügyminisztériumtól kívánt kimutatásokra: BM ein. 1848: 775, 836; HM 1848: 5357.
