Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

Urban Aladár: KORMÁNYVÁLSÁG ÉS BATTHYÁNY LAJOS ÜGYVEZETŐ MINISZTERELNÖKSÉGE 1848 SZEPTEMBERÉBEN Az 1848. évi magyar polgári forradalom sorsdöntő hónapja szeptember. A bécsi udvari „katonapárt" — és a vele a magyar kérdésben gyakorlatilag együttműködő osztrák kabinet — nyíltan fellép az 1848: III. tc. ellen, hivatalába visszahelyezi és Magyarország elleni fegyveres fellépésre bátorítja Jellasicsot, lemondásra kényszeríti a Batthyányminisztériumot, Bécsbe rendeli és lemondatja a nádort, nem hagyja jóvá Batthyány mérsékeltekből álló új kormánylistáját és - az alkotmányos vívmányok kihívó megsértésével — miniszteri ellenjegyzés nélkül királyi biztost és helytartót állít az ország élére. Ezek és más, a fentieket kiegészítő fejlemények vezettek azután ahhoz, hogy a magyar országgyűlés végül is „konventté vált": a tavasszal szentesített törvényeket megtagadó király nélkül, annak ellenszegülve gondoskodott a végrehajtó hatalom megteremtéséről. 1848 szeptemberének az egész szabadságharcra kiható jelentősége abból fakad, hogy az események a legalitásra törekvő és a forradalmi módszerektől húzódozó politikusok nagy részét is meggyőzték arról, hogy „a formák kedvéért" elveszhet minden, amit márciusban sikerült elérni. Az eredetileg reformokat sürgető és a forradalomba belesodródó nemesség, amely olyan nagyra értékelte, hogy a forradalom eredményeit alkotmányos formában tudták biztosítani, most Bécs nyíltan ellenséges és alkotmányellenes lépései láttán jogosnak és törvényesnek érezte a maga ellenszegülését, beleértve a fegyveres ellenállást is. Ehhez azonban a mozgalmas szeptember eseményeire volt szükség, amely meggyőzte mindazokat, akikben a nemzeti érzés volt erősebb a király iránti hűségnél, hogy Bécs már nem kompromisszumot, hanem kapitulációt vár. Szeptember szétfoszlatta a „kiegyenlítés" reményét és kialakította az országgyűlési képviselők többségében azt a meggyőződést, amely a függetlenségi háború fontos morális tényezője lesz. Ennek a meggyőződésnek és az abból fakadó magatartásnak a jelentőségét csak növeli, hogy a képviselők egy része éppen ezekben a napokban kapja kormánybiztosi megbízatását, utazik szűkebb pátriájába, így elszántságuk közvetlenül ható mozgatóerővé válik. Szeptember tehát két alapelv: a népfeltég és a nemzeti érdek, valamint a monarchikus elv, a királyi jogkör érvényesítése körül forog olyan történelmi helyzetben, amelyben az többé már nem egyeztethető össze. Sajátsága ennek a történelmi szituációnak, hogy az alkotmányos módszereket az első felelős miniszterelnök, Batthyány Lajos kísérli megvédelmezni — többek között Kossuth segítségével — nem kizárólag azért, hogy az alig öthónapos alkotmányos kormányának létét megmentse. Holott a szeptemberi napokban Bécsből visszatérve, kevesen tudták nála jobban, hogy a császár környezetében miként szándékoznak félrelökni az alkotmányosságnak még a formáit is. Miért vállalta