Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Puskás Ildikó: A védikus társadalom kialakulásának előzményei 98
A VÉDIKUS TÁRSADALOM ELŐZMÉNYEI 105 eredményeként jöttek létre, amelyben a védikus vallás magába olvasztotta a különböző helyi termékenység-kultuszokat: az anyaistennők, yaksák, nagák stb. kultuszát. Ε folyamat másik eredménye a védikus vallási-mitológiai-filozófiai rendszer teljes átalakulása lett, amely számos vonatkozásában előlegezi India későbbi történelmének hasonló fordulatait. Amiként azonban ezt a folyamatot az Atharvaveda és a brahmanák bemutatják, az nem a valóság, hanem annak „égi mása", vagyis az, amit „brähmani redakció"-nak nevezhetnénk. Csak később, amikor már nyilvánvaló volt, hogy semmiféle kozmetikázás nem fedheti el, még kevésbé változtathatja meg a folyamatot, tükröződik vissza a valóságos helyzet, elsősorban a buddhista forrásokban. Ezek ugyan Buddha halála után kerültek, lejegyzésre, de ez a tény nem változtat azon, hogy a fenti változások Buddha korára befejezetté váltak, mivel Buddha tanításaiban semmi sem utal egy ilyen változás kényszerére; ellenkezőleg ezzel szemben fogalmazza meg tanait Buddha. Ugyanezt sugallja az upanisad-irodalom is. Mindezeket előre kellett bocsátanunk ahhoz, hogy a korai, védikus indiai társadalmi szerkezet kérdésével foglalkozhassunk. A Rgveda egészét tekintve a hódítások kezdetének tipikus árja társadalmát mutatja be. Az egyetlen kivétel a X. 90. ún. Purusasükta himnusza, amely először említi a varna-rendszert és magyarázza annak keletkezését. Ez a himnusz az általános felfogás szerint a többségnél későbbi alkotás, inkább a brihmana szövegekkel egykorú, és aszerint értékelendő. A hódítók társadalmát a harcosok többsége jellemezte. Béke-időben a harcosok, az előkelő vezetőket leszámítva, mint pásztorok, földművelők tevékenykedtek. Mellettük létezett egy befolyásos papi csoport, a bölcsek, a későbbi brähmana varna csírája. A törzs vezetőjét királynak, rajának nevezték. Korábban ez választott tisztség volt, később örökletessé vált. ő irányította és ellenőrizte a törzs életének minden vonatkozását, de saját maga a törzs sabhä és samiti szervezeteinek közösségi ellenőrzése alatt állt.31 A papok befolyása ennél jelentéktelenebb volt: a purohita tisztsége még meg sem közelítette azt a presztízst, amelyet a brahmanikus időkben élvezett, amikor a király, bár hatalma örökletes volt, egészében az ő; befolyása alatt állt. (V.o. az Arthasastra és a Mähavadharmasastra vonatkozó adataival: AS 1.5. 9., 1.6. 10.,MDhS IV. 179-180.) jelentés 'imád, megtisztel, áldozatot mutat be stb' viszonyát. A jelentésfejlődés egyértelműen bizonyítja, hogy olyan áldozati szertartás volt az elsődleges, amelyben a vízzel, esetleg olajjal való be-, ill, felkenés játszotta a fő szerepet. Az ablatio szerepe aligha túlozható el az indiai vallásokban. Eredetére további fényt vetnek az utóbbi évek ásatásai során Lothalban előkerült anthropomorf kancsók, amelyeket kétségtelenül ablutio céljára használtak már az Indus-völgyi civilizáció idején is. - Vö. H. B. rypoe-K. B. Knopo3oe: HccnenoBamie ΙΜΜΛΤΗΗΚΟΒ NPOTOHHFTHTÍCKOIÍ KyntTypbi c. a szovjet indológusok II. országos konferenciáján 1976. jan. 5-én elhangzott előadást. Közismert, hogy a púja szertartásaiban az étel-, ital-, vízáldozaton kívül milyen fontos szerepe van a virágnak, is. A szanszkrit puçpa (virág) szó ugyancsak dravidából etimologizálható Od. T. Burrow: Loanwords in Sanskrit" TPS 1946. p. 10.): Ta., Ma. pu 'flower', Ka. pü, puvvu; Tu. pu; Te., pu, pùvu, puvvu; ugyancsak Ta. puppu 'flowering'; Kur. pump 'flower'; Malt, pùpu uaz. (hivatkozásai: R. Caldwell: A comparative grammar of the Dravidian or South-Indian family of languages. London. 1875. 589\H. Gundert: A grammar of the Malayalam language. Mangalore. 1868. 527. F. Kittel: A grammar of the Kannada language, Mangalore. 1903 no. 110; J. Bloch, BSOS V., 740.) 31 PuskásI.: „Az ókori India és az ázsiai termelési mód". MTA II. Oszt. Közi. 24. 1975. 147 skk.
