Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
1028 PACH ZSIGMOND PÁL kedőinek feltartóztatása és megkárosítása miatt.10 7 Aminthogy fia, IV. Radul (eel Mare) 1497-ben megint lezáratta a brassóiak elől a Havasalföldre vezető hágókat — ez alkalommal arra hivatkozva, hogy ellenfelének, a trónkövetelő Mihneának „Erdély vidékében" adnak menedéket.10 8 A következő év, illetve évtized új fejleménye: II. Ulászló Törcsvárt 1498-ban tíz évre, 1508-ban pedig újabb húsz évre zálogba adta Brassónak — persze kedvezett a „Korona-város" polgárainak (így vált lehetségessé például, hogy a fűszerbehozatalban jócskán érdekelt brassói kereskedő, Keilhau — mint láttuk — egyúttal Törcsvár várnagya legyen),10 9 annál kevésbé volt ínyére a havasalföldieknek. Ha II. Ulászló 1508 januárjában adta újból zálogba a várat a brassóiaknak,11 0 akkor IV. Radul — nem sokkal halála s Mihnea trónra lépése előtt111 — 1508 februárjában vagy márciusában záratta le ismét a brassóiak előtt „az összes utakat,... a Dimbovi(a útját, a Prahova útját és a Teleajen útját."11 2 A brassóiak válasza az volt, hogy - Szebennel11 3 és Besztercével11 4 együtt lépve fel - pár hónappal később Ulászló királlyal megújíttatták árumegállító jogukat a román fejedelemségek kereskedőivel szemben.11 5 oklevél pedig ismét a havasalföldiek sérelmeit teszi szóvá: a törcsváriak megtiltották, „ne aliquis res Volachorum emere audeant": Hurmuzaki, XV, 1, 140. 107 Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 142-143 (1494-1495).- „Sciatis - írta Vlad a brassóiaknak 1495 elején -, quod vias claudimus, ut homines nostri ad vos non transiant [!), et vestri ad nos non veniant. Aut putatis, quod pannum aut ferrum in aliis locis non possumus invenire? In Moldova aut in Turchia tantum inveniemus, quantum fiet voluntas nostra": ugyanott, 143. 108 Bogdan, Documente §i regeste, 130-131. - Vö. már Vlad Cälugärul 1494-ben Szebenhez intézett hasonló panaszával: Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 141. és Barcsai Jánosnak, II. Ulászló Havasalföldre küldött követének ugyanez évben szintén a szebeniekhez címzett levelével: segítsenek átjutnia, mert az út zárva van, s ne engedjék Mihneát erdélyi területre lépni: ugyanott, 147. 1 09 Lásd fentebb a 18. jegyzetet, valamint a 3. számú táblázat 4-6., a 7. számú táblázat 2-4. és a 10. számú táblázat 5. sorszámát. 1 ' 0 Bogdan, Documente regeste, 136. 111 Radul - aki 1507 végén még „pacem seu treugam perpetuam" kötött II. Ulászlóval és a hét szász székkel: Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 177-178. - 1508. ápr. elején halt meg: ugyanott, XV, 1, 181. Utódja, Mihnea - aki eló'zó'leg „Erdély vidékében" élt (lásd fentebb a 108. jegyzetet) - már június elején sietett Szeben városát biztosítani arról, hogy „nolumus nos esse ingrati [ ! ] de beneficiis, quas [!] ül Hungaria accepimus": ugyanott, 183-184. 11ΊBogdan, Documente regeste, 135-136. - Megjegyzendő', hogy Manolescu -aki könyvében szintén idézi Radulnak ezt az oklevelét (ugyan az utak elzárására vonatkozó passzus nélkül) - az iratot tíz évvel korábbra datálja, és Törcsvár első elzálogosításával hozza kapcsolatba: i. m. . 1965,51-52. 113 Radul egyik, már 1500-ban a szebeniekhez intézett levelében felpanaszolta, hogy szár os kereskedője szenvedett náluk érzékeny veszteséget: ,",Kyrka perdidit V milia florenorum, Dragota perdidit 1000 et 300 flor., Nicula perdidit 3000 flor., Gergina 600 perdidit flor., Dreyusche 400 perdidit flor.": Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 153-154. - Szebennel való nézeteltérései azonban kevésbé voltak élesek - vö. ugyanott, 16-"1 Π 504); 180 (1508) -, mivel a szebeniek, mint többször említettük, nem folytattak aktív kereskedelmet a Havasalföldön. 114 Beszterce kereskedelmi szerepére lásd fentebb a 22-23. jegyzetet, valamint II. Ulászló 1508. júl. 29-i oklevelét, amely a moldvai kereskedők Besztercén teljesítendő harmincadfizetését szabályozta: Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 185-186. 1 '5 „ ... mercatores de partibus Moldáviáé et aliis locis externis . . . pro vetere illarum civitatum nostrarum consuetudine et libertate non possent ultra illas civitates nostras cum mercibus eorum progredi, sed in illis duabus civitatibus nostris, cibinensi videlicet et brassoviensi, veluti locis
