Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉLYI ÚTVONALA 1025 dolgában ne kívánja bíráskodása alá vonni."8 s A királyi közbelépésnek aligha lehetett foganatja. Radul a brassóiaknak küldött levelében (amely 1462 és 1470 közötti időre datálható) szemükre vetette, hogy havasalföldi kereskedőknek jelentékeny pénzösszeggel maradtak adósok, és tartozásuk teljes visszafizetéséhez kötötte annak engedélyezését (amit már többször kértek tőle), hogy ismét szabadon járjanak és vásározzanak országában.8 6 1470-ben Bukarestben kelt iratában pedig, hasonló sérelmek felpanaszolása mellett, azt szabta az engedély feltételéül, hogy „az én embereim is szabadon járhassanak, . . . vásározzanak nálatok", és „szabadon mehessenek a király úr országába bárhová,akár egészen Váradig." „S ha valaki ott [ti. Brassóban] hagyja áruját,. . . visszatérésekor szabad legyen felvennie, s csinálni vele, amit tud."87 S bár utóda, II. Basarab (cel Bátrín; más néven: Laiotá) 1473 őszén — amikor még csak trónigénylőként lépett fel — megint arról biztosította Brassó városát, hogy polgárai szabadon járhatnak és kereskedhetnek, s „a veszekedésekre fátylat borítunk",88 hatalomra jutván már Radulhoz hasonló húrokat pengetett. „. . . uraságotok kereskedői — válaszolta a város tanácsának kérelmére 1474-ben— áruljanak fejedelmi székhelyemen, Tírgovi^tében és Tírgu§orban és Cfmpulungban, de a mi embereinknek nagyban árusítsanak, míg nuis vásárhelyekre ne jáqanak. Ha azonban uraságotok szabaddá teszi, hogy a mi kereskedőink vásároljanak és eladjanak mindenütt a nagyságos király országában, Váradon és Kolozsvárt és Temesváron és Rozsnyón és a Barcaságban, akkor mi is szabadon hagyjuk uraságotok embereit mindenütt országunkban, hogy vásároljanak és eladjanak."89 Az idézett 1470. és 1474. évi oklevélszövegek világossá teszik a szituáció megváltozását. Hiszen kölcsönös sérelmek, erőszaktételek persze korábban is nemegyszer előfordultak.9 0 Az új gazdasági mozzanat abban állt, hogy a havasalföldi kereskedőréteg 8 s Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 68-69. 8 6 Bogdan, Documente ψ regeste, 71-72. — A 80. és következő jegyzetekben Bogdan műve alapján idézett oklevelek román szövegének magyarra fordításáért ehelyütt is köszönetet mondok Szász Zoltánnak. 87 Bogdan. Documente ^i regeste, 72-73. — Vö. ugyanez évben Buzäu-ban kelt levelével, amely szerint „irascamur contra vos" (sc. Brassovienses), mert eltűrik §tefan moldvai vajda ellene irányuló kémtevékenységét, és fegyvert is eladnak a moldvaiaknak: Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 75-76; valamint egy 1472. évi levelével, amikor uralmát már Basarab Laiotá is veszélyeztette: ugyanott, 78-79. 88Bogdan, Documente regeste, 75-76. 89 Bogdan, Documente 51 regeste, 80-82. — Jeleznünk kell itt, hogy Bogdánnál szemben, aki az oklevelet 1474-re datálta, az újabb román történetkutatás az irat keltének időpontját 1517-re teszi, míg Basarab Laiotä kereskedelempolitikáját elődjeihez képest visszalépésnek tekinti : Manolescu, i. m. 1957, 124; 1965, 58, 61. A bizonytalanság abból adódik, hogy a keltezetlen szöveg első szavai - „Én Basarab vajda" - mind Basarab Laiotá-ra (1474—1477), mind Neagoe Basarabra (1512-1521) vonatkoztathatók. Az azonban bizonyos, hogy az itt kifejtett kívánságok lényegét már Radul cel Frumos idézett (87. jegyzet) s kétségtelenül 1470-ből származó oklevele is tartalmazta. 9 0 A fentebb említett eseteken kívül lásd Gündisch, Urkundenbuch, V, 357 (1452), 468 (1454), 539 (1456), 552 (1456-1461); Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 57 (1460), 68 (1468), 91-92 (1476); stb. - Tárgyunk szempontjából különösen érdekesek azok az esetek, amelyekről Mátyás király 1459-ben Brassóhoz intézett levelében tett említést. Ε szerint „nonnullae res ad septem milia flór. auri per certos homines partium transalpinarum nuper, dum videlicet . . . guerra et turbationes per Waywodam transalpinum [sc. Vlad fepej] suscitatae fuissent, in medio vestri repositae extitissent", s a brassóiak nem akarják visszaadni; továbbá „cum pridem castellani. . . comitum Siculorum nostrorum in Therch a quibusdam hominibus in falsa et sinistra via proficiscentibus certam quantitatem piperis ad
