Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
1018 PACH ZSIGMOND PÁL borsbehozatalát a 16. század legelején 463,188-467,907 métermázsában állapíthatjuk meg. Mindezek szerint a Fekete-tenger felől behozott — pontosabban: e behozatal fő útvonalán a 15—16. század fordulóján Erdélybe érkezett — bors mennyisége csaknem ötszörösét4 3 tette ki az Adriai-tenger felől behozott — pontosabban: e behozatal fő útvonalán a 15. század közepén Magyarországra szállított — bors mennyiségének. A Fekete-tenger mellékéről jövő fűszerimport tehát ebben az értelemben „sok" volt; volumene többszörösen meghaladta az Adriai-tenger felől Bécsen át közvetített be-Hogy a bors és más fűszerek (meg néhány egyéb keleti áru) mérésére a dél-erdélyi szász városokban is a kantart (kanthner) használták, olyan jelenség, amelyet a török asper fentebb (17. sz. jegyzet) említett erdélyi elterjedésével állíthatunk párhuzamba. Közrejátszhatott itt az a körülmény is, hogy az értékes borsot (nyilván jól lekötözött) zsákokban hozták fel Brassóba-Szebenbe, s a zsákokban levó' bors mennyiségét a levantei forgalmazó cég fazníúr-számban adta meg, amit azután a dél-erdélyi vámállásokon ellenó'riztek. Egy 1509. évi nagyszebeni huszad-elszámolásban például arról olvashatunk, hogy a behozott borsot tartalmazó „primus saccus kanthner 1 minus libra[m] 1, secundus saccus kanthner 1 minus libras 3" súlyúnak bizonyult: i. m. I, 327; vö. ugyanott, 324-325 (1505). Felmerül még a kérdés: lehetséges-e, hogy a bors mérésére Nagyszebenben, illetve Brassóban használt kanthner (amelyet, mint fentebb láttuk, 80, illetve 60 fontra osztottak fel) súlyában alig maradt el a bors mérésére Pozsonyban alkalmazott centnertől, amely - Kováts véleménye szerint — 120 fontos budai mázsát jelentett. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha a mérésnél használt font (libra) súlyában jókora különbség volt. S csakugyan erre következtethetünk abból, hogy dél-erdélyi forrásainkban különböző' súlyokat jelző font-elnevezések tűnnek fel: a nagyszebeni számadásokban libra Hungaricalis (pl. i. m. I, 9.), libra levis (327.), libra gravis (330.), a brassóiakban ugyancsak libra levis és libra gravis (pl. i. m. I, 214, 216), illetve libra gravioris ponderis (II, 327, 540.) és noviponderis (III, 452.). A „nehéz" font súlya pedig akár több mint kétszerese is lehetett a „könnyű" fonténak. (A milánói libra grossa például 0,75, a libra sottile 0,32 kilogrammnak felelt meg: Jäckel, i. m.II, 93.). A fentieket több vonatkozásban alátámasztja Mátyás király 1489. február 14-i oklevele, amelyben Erdély minden hatóságát (persze nyilván hatástalanul) arra utasította, hogy ezentúl a hét szász szék és Brassó mértékein kívül más mértéket ne használjanak, hanem „una et eadem ulna, unis etiam centenariis sive massis, necnon canthar et libris, aliisque similibus ponderibus negotiari, utique et frui debeant". Amint látszik, az oklevélszöveg - amely az említett mértékeket kétszer sorolta fel -ugyancsak különbséget tett a centenarius (sive massa) - vö. Hunyadi János 1454. évi fentebb (21. sz. jegyzet) idézett oklevelének „duas centenas aut masas ferri" kivételével - és a canthar között. Nem kevésbé érdekes a rendelkezés indokolása, amely szerint az egyes városok és mezővárosok „inter se adhuc triplicem et quadruplicem differentiam [!] in eiuscemodi ulnis et ponderibus haberent": Teleki, i. m. XII, Oklevéltár, Pest, 1857, 432-434. A kanthner súlyegység kilogramm-egyenértékének kérdését — csakúgy, mint régebbi mértéktörténetünk megannyi problémáját - az előadottakkal persze nem tekintjük lezártnak. Hadd jegyezzük meg azonban: amikor a kanthnert 56,144-56,716 kilogrammra tesszük, a kutatók többségéhez képest alacsonyabb értékkel számolunk. Hiszen Manolescu, i.. m. 305. és Pali, i..m. 98. - Hóman alapján, mint említettük - 58,929-59,864 kilogrammot, tehát 120 fontos magyar (budai) mázsát feltételeznek; Pali, i. m. 97. - másik variánsként - 63,695 kilogrammot (= 100 török font; vö. Hóman, i. m. 101.) is lehetségesnek tart; Goldenberg, i. m. 399.a 16. századi szebeni vámjegyzékekben szereplő mázsa súlyát egyenesen 67,2 kilogrammal, vagyis a 120 fontos bécsi mázsával tekinti egyenlőnek; Jäckel, i. m. I. 195. pedig olyan török kantart is ismert, amely 74,84 kilogrammot nyomott. - Másrészt viszont Lane az alexandriai kantart (cantara forfori) csak 94 angol fontra (42,58 kilogramm), a portugált 112 angol fontra (50,74 kilogramm), Ashtor az alexandriait (kintar fulfuli) 45 kilogrammra teszi; Braudel pedig többnyire „körülbelül 50 kilogrammal", egy helyütt 89 kilogrammal számolja. Az utóbbiakra lásd alantabb idézendő műveiket. 4 3 4,726-4,775-szörösét.
