Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉLYI ÚTVONALA 1009 magna, videlicet Lucas Rener, Lucas Czeresh, Johannes Groman et Georgius Hirscher." A nevezett societas-tagok közül azonban csupán Lucas Rener szerepel a bejegyzésekben borsbehozatallal, mások csak (posztó- és kés-) kivitellel. Minthogy viszont a huszadjegyzék közöttük sorolja fel a többi borsbehozót (Petrus Schräm stb.) is, valószínű, hogy ezek szintén a societas-hoz tartoztak - továbbá Johannes Schirmer és Johannes Benckner15 is, akik mint (posztó- és kés-) exportálók ugyancsak ezen alcím alatt vannak feltüntetve. Ezek szerint: a) Brassó város kereskedőinek egy csoportja nagykereskedelmi társaságba (societas magna) tömörült, amelynek fő üzletágát a Havasalföldre irányuló posztó- és késkivitel, illetőleg a Havasalföldről Erdélybe történő fűszerbehozatal alkotta. Hasonló szervezet volt ez az ugyanebben az időben Kassán működött Handelsgesellschaft-hoz, amelynek tevékenységéről dolgozatunk későbbi pontján lesz szó. b) Brassóban 1503-ban, brassói vagy környékbeli kereskedők behozatala esetén, egy mázsa bors vámértékét általában 40—44 forintra — egyetlen alkalommal 50 forintra —, tehát a nagyszebenihez hasonló összegre tették, de a bors mázsáját nem 80, hanem csak 60 fontra osztották fel. c) Ha a kereskedő csak borsot hozott be, a vámot természetben szedték tőle 16 , mégpedig ténylegesen 1 /2 0 -ban (illetve e körül: 1 /2 0 l lis); ha viszont más árut is importált, a huszadot pénzben vetették ki rá, éspedig (magyar) forint és (török) asper17 (= 2 magyar dénár) pénznemben. d) A brassói Schwarcz Péter 38 mázsa, Grett Simon 16 7 /1 0 mázsa, Schram Péter 15 1 /4 mázsa, Rener Lukács 3 2 /s mázsa, Kreuzen Márton 2 1 /2 0 mázsa, a brassókörnyéki1 8 Keilhau és Ailda (az utóbbi „bulgár" származású)1 9 együtt valamivel több mint 1 5 1502-ben Brassó város bírája: Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 158. További tevékenységére: ugyanott, 162. old. és Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen, 1, 176, 180, 197, 210, 214, 219; stb. l6Vö. „.. . a tranzit és beviteli vámok, meghatározott pénzösszeg mellett, nagyon gyakran bizonyos mennyiségű borsban vagy kizárólag az utóbbiban voltak kivetve": Heyd, i. m. II, 639. 17 Hunyadi János kormányzó 1448-ban és 1452-ben még megtiltotta a brassóiaknak, hogy a havasalföldi vajdák pénzét, nevezetesen az aspert (uzpera, ospora) elfogadják; Mátyás király viszont 1468-ban, Brassó kérésére, már utasította az erdélyi pénzverőházak ispánjait: a Brassóba jövő „Volahus" kereskedőket ezentúl ne háborgassák abban, hogy a magyar királyi pénzek mellett aspereket is használhassanak adásvételeikben: Teleki, i. m. X,Oklevéltár,· Pest, 1853, 341-342; XI, 354-355; G. Gündisch, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, V, Bukarest, 1975, 243. - II. Ulászló később, 1505-ben megállapította, hogy a török pénzekből „quas asperas vocant, . . . tertia quaeque aspera falsa inveniatur"; ezért elrendelte a forgalomban lévő „jó aspereknek" magyar pénzre való átváltását, a „rossz aspereknek" pedig a megsemmisítését, illetve ha van némi ezüsttartalmuk, annak kiolvasztását. Szebennek és Brassónak azonban, minthogy „a, határon feküsznek, és mind a moldvaiakkal, mind a havasalföldiekkel kölcsönös kereskedelmet folytatnak", megengedte, hogy kizárólag saját városukban, illetőleg az említett külföldi kereskedőkkel való ügyleteikben „a jó aspereket továbbra is használhassák": Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 170-172. — Brassó városa, ha tehette, maga is szívesen túladott a török aspereken, „Hungara moneta"-ért: Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen, I, 174. (1503); 175-176. (1505); 179-180. (1506). 1 ® Mint a 3. számú táblázatban is jeleztük, Ailda a Brassótól délnyugatra fekvő Rozsnyó (Rosenau, Ripov) lakosa. Keilhau pedig az ettől ugyancsak délnyugatra eső hágót uraló Törcsvár (Törzburg, Bran) várnagya volt. Az utóbbi személy kétségtelenül Brassóból származott, hiszen hason-
