Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Holzapfel; Kürt: Intervenció vagy együttműködés. Poroszország viszonya Franciaországhoz 1789-1792 között 991
FOLYÓIRATSZEMLE 991 szemszögéből vizsgálja, állapítja meg Shulim.nálaa „Megvesztegethetetlen" a kistermelői társadalmat megvalósítani álmodók ideálja. Shulim gondosan kitér Soboul megállapításaira Robespierre gazdasági, valláspolitikai nézeteivel kapcsolatban, de összegzésképpen leszögezi, hogy a szerző eltúlozza az osztályharc szerepét. Marc Bouloiseau könyve (La république jacobine 10 août 1792-9 thermidor an II. Nouvelle histoire de la France contemporaine, number 2. Paris: Editions du Seuil. 1972) friss levéltári kutatások alapján a gazdasági-társadalmi szempontok előtérbe helyezésével elemzi az Első Köztársaságot. Szerzője Soboullal ellentétben nem talál osztályellentéteket a forradalom pártjai között, írja Shulim, a forradalom küzdelmeiben Bouloiseau véleménye szerint a gazdasági kérdések domináltak. A könyv írója szerint Robespierre bukását a jakobinizmus túlhajtása, majd annak - nem tudatos -feladása okozta. A szerző nem hangsúlyozza túl a vezető történelmi szerepét, hősét „alulról" szemléli. Bár könyve a II. év leírásakor szerencsésen egyesíti a forradalom vezetőjének és a társadalomnak az elemzését, mégsem ad teljes, megnyugtató képet a korról és hőséről. George Rudé munkájában (Robespierre, Portrait of a Revolutionary Democrat. New York, Viking Press, 1975) hangsúlyozza, hogy műve nem életrajz, hanem politikai portré, Shulim véleménye szerint azonban kérdéses, hogy egy politikus és forradalmár portréja személyisége elemzése nélkül tökéletes lehet. Bár a szerző forráskutatásokra hivatkozik, műve nem annyira elemző, mint szintetizáló könyv. A részekre tagolódó munka Robespierre életrajzát, historiográfiát, hőse politikai nézeteit tartalmazza. Rudé Matthiez és Lefevbre hatásaként hősét szociáldemokratának tekinti; munkájában hosszasan bizonyítja, hogy realista, forradalmár politikus volt; végső soron egy rokonszenves politikus portréja rajzolódik ki, akinek Rudé - noha szigorúan marxista alapokon elemzi a forradalmat -nagyobb történelmi szerepet juttat, mint a marxista történészek általában, és akinek a közgazdasági kérdések iránti érdeklődését a politikai és morális érdeklődés rovására túlhangsúlyozza a szerző. Norman Hampson könyve (The Life and Opinions of Maximillian Robespierre. London. Dickworth. 1974) szokatlan formai megoldásával (narrátor és három különböző politikai beállítottságú ember fejti ki véleményét) tűnik ki; Hampson nagy szerepet tulajdonít a történelmi személyiségnek. Nem lévén marxista, az „osztály", „osztályharc" terminológiát óvatosan kezeli, az események helyett Robespierre személyiségére koncentrál, bár gondosan kerüli a pszichoanalízist. Helyesen emeli ki, állapítja meg Shulim, hogy Robespierre-t nem annyira a gazdasági, mint a morális problémák izgatták, és bár könyve következtetéseket nem tartalmaz, hasznos és érdekfeszítő. Végezetül Shulim két olyan könyvet elemez, melyek pszichoanalitikai eszközökkel igyekeznek a Robespierre-rejtélyt megoldani. Max Gallo (Maximilien Robespierre. Histoire d"une solitude. Paris, 1968; English translation: New York, 1971) munkája ismertetésekor, mely a „Megvesztegethetetlen" személyiségének kulcsát gyermekkori apa-komplexusában véli megtalálni, Shulim nemcsak a történészi, de a pszichoanalitikai hibákra is rámutat. A másik hasonló jellegű munka Bruce Mazlish (The Revolutionary Ascetic: Evolution of a Political Type. New York, Basic Books, 1976) könyve, mely Weber és Freud hatását tükrözi. A mű Robespierre aszkétizmusára helyezi a főhangsúlyt és kijelenti, hogy Robespierre a nárcisztikus forradalmár-aszkéta prototípusa. Az érdekes könyvből azonban, összegzi a cikk szerzője, sem új tények nem jutnak napvilágra, sem nem válik érthetőbbé a hős személyisége. (The American Historical Review, Vol. 82. Number 1. Febr. 1977. 20-39. I.) Cs. K. Gy. KURT HOLZAPFEL: INTERVENCIÓ VAGY EGYÜTTMŰKÖDÉS. POROSZORSZÁG VISZONYA FRANCIAORSZÁGHOZ 1789-1792 KÖZÖTT Poroszország és a forradalmi Franciaország kapcsolatáról a közvéleményben meglehetősen leegyszerűsített kép él, holott a Poroszország részvételét is feltételező franciaellenes koalíció létrehozása nemcsak hosszabb időt vett igénybe, hanem a szövetségesek sokban eltérő, s egymást olykor keresztező érdekeinek legalább átmeneti egyeztetését is megkövetelte. A feudalizmus visszafordíthatatlan bomlása az egykorú politikusok többségében csak viszonylag későn, a forradalmi export 12»
