Századok – 1977
Tanulmányok - Timár Lajos lásd Baranyi Béla - Varga J. János: Katonai bíráskodás a 14–17. századi dunántúli nagybirtokon és a végvárakban (Seregszék; hadiszék; úriszék) 439/III
SEREGSZÉK, HADISZÉK, (JRISZÉK 447 ben Csányi Ákosnak, Nádasdy I. Tamás kanizsai prefektusának, addig Győrbe szöktek a felelősségre vonás elől. Amikor ez Kerecsényi tudomására jutott, fölhagyott a megmentésükre tett kísérlettel és elhatározta, hogy a győri főkapitánytól „törvényt kéret" rájuk.3 7 A hadiszéket szükség szerint hívták össze, amitől a főkapitány elfoglaltsága vagy egyéb gátló körülmény miatt eltérhettek. Batthyány I. Ádámnak 1654. március 11-én hadnagyaihoz intézett levelében ezt olvassuk: „Sok rendbéli foglalatos dolgaink nem engedték, hogy ez ideig katonai törvényt szolgáltathassunk, noha igen szükséges lett volna. Most látván arra való ürességünket, rendeltünk bizonyos napot, hogy katonáink között ami veszekedés és más igazétásra való állapotok estenek, törvény szerént menjenek végbe."3 8 Máskor országrészekre kiterjedő járvány akadályozta a bíráskodást. Hagymássy Kristóf földbirtokos például így tudósított a Zala vármegyei Szentgrótról 1614 telén: „... itt mast nálunk ritkán szolgáltatnak ... székeket, minthogy az pestis igen grasszál az Dunán innét sok helyeken .. ,"39 A hadiszék tevékenysége a főkapitány és helyettese, valamint a hadbíró feladatmegosztásán és együttműködésén alapult. A kerületi generális felügyelete alatt álló bíróságot többnyire a vicegenerális hívta össze, a tárgyalást is ő vezette, ezért értenie kellett az igazságszolgáltatáshoz. Ha abban járatlan volt, mellette más törvénytudó tisztviselőt is alkalmaztak.4 0 A vicegenerális a hadiszék előtt tárgyalt ügyeket - az ítéletekkel együtt — és a kegyelmi kérvényeket a főkapitányhoz terjesztette föl jóváhagyás végett, a bíróság csak annak visszaérkezése után hirdethette ki a „deliberátum"-ot.4 1 A tárgyaláson — a 16. században a főkapitány, később a király által a haditanács útján — kinevezett hadbíró működött, aki a szükséges bírói teendőket végezte, az esküdtszék által hozott ítéletet megfogalmazta és jóváhagyás után kihirdette.4 2 A hadiszék legfontosabb teendői közé tartozott a seregbíróság előtt elmarasztalt fél ügyének fölülvizsgálata, azaz a fellebbezett ítélet jóváhagyása vagy elvetése és a seregbíróságok működésének ellenőrzése. Az ítéletekből kiderül, hogy a pervesztes nem mindig élhetett fellebbezéssel: a rablás, lopás, vagy más hasonló bűncselekmény esetén hozott ítéletet többnyire azonnal, a hadiszék megkérdezése és a fellebbezés lehetőségének biztosítása nélkül végrehajtották, a súlyosabb ügyekben viszont csakis az illetékes kerületi főkapitány tudtával és jóváhagyásával határozhatott a seregbíróság. Ha valami rendkívüli körülmény merült föl, az ítélet végrehajtását fölfüggesztették és a seregbíróságnak ugyancsak a hadiszékhez kellett fordulnia. 1586-ban történt, hogy egy tatai csiszárnak a felesége és szolgája lopott fegyverekkel megszökött. Komáromban azonban a naszádosok fogságába kerültek, onnan pedig a vár seregszéke elé, ahol — a véghelyek fenyítéke szerint — mindkettőt halálra ítélték. Thury Márton alkapitány az asszonyt azonnal a Dunába fojtatta, a szolgalegényt azonban nem köttette föl, „ ... mert egy leányzó akadt, aki azt a legényt akarja megkérni". Mivel mások is szóltak érette, s mivel még ifjú legény volt, Thury Márton az ügyet Pálffy generális elé terjesztette.4 3 3 7 Komáromy A. közi.: Magyar levelek ... I. TT. 1907. 126. 38 OL. Β. es. lt. Ρ 1315 l.cs. 859. f. 39 OL. Festetics es. lt. Ρ 241. 3. es. F. 1. Gerse. sz. n. 40 TakdtsS.: i. m. 151-152. 41 Uo. 153-156. 4 2 Havonta ezért 20-30 forint fizetést kapott. Uo. 146. 43 Uo. 143.
