Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
290 BELLÉR BÉLA Bethlen erre az állami támogatás megvonásával és, ha ez nem elég, törvényhozási intézkedéssel fenyegette meg az egyházat.7 0 1930. május 30-án a miniszterelnökségen Gratz, Bleyer, Darányi Kálmán államtitkár és Pataky miniszteri tanácsos részvételével újabb megbeszélés volt német ügyben. Megállapodtak abban, hogy átiratban fordulnak a kultuszminiszterhez: kérje fel a katolikus egyházat a típusváltoztatásban való közreműködésre.7 1 A miniszterelnöki átiratnak megfelelően a VKM átirattal fordult a hercegprímáshoz. A miniszter a trianoni békeszerződés 59. cikkelyére, az ennek előtte járó magyar nemzetiségpolitikai hagyományra, a nemzetiségpolitikához fűződő nemzetközi érdekre és tanulmányi szempontra hivatkozva kéri a katolikus egyházat, hogy segítse elő Magyarország legnagyobb nemzetisége, a német nyelvének iskolai terjedését a C-típusú iskolák kijelölt részének B-típusúvá változtatásával az 1930-/31. tanévtől kezdődően. Kérése alátámasztására felhozza, hogy a trianoni Magyarország 479 német kisebbségi tannyelvű elemi népiskolájából 291 C-típusú, és a C-típusú iskolák közül 239 római katolikus. C-típusú iskola működik igen sok olyan községben is, amelynek lakossága csaknem kizárólag német anyanyelvű. A katolikus egyháznak tehát — így a miniszteri átirat — tiszteletreméltó szerep jutna ezen C-típusú iskolák B-típusúakká változtatása terén.7 2 A katolikus egyháznak azonban nem volt erkölcsi bátorsága ennek a tiszteletreméltó szerepnek vállalására. A hercegprímás 1930. november 20-án kelt, a november 6-i püspökkari értekezlet álláspontját is tolmácsoló válasziratában leszögezi, hogy az egyházi hatóságok nem szorgalmazhatják a típusváltást a nacionalista közhangulat ellenében s különösen nem a nép akarata ellen, mert nem akarnak hazafiatlan színben feltűnni. Az átirat hangsúlyozza: „Nem fogunk e kényes kérdésben az egyenes és következetes megoldáshoz eljutni mindaddig, míg a m. kir. kormány e vonatkozásban nem teremt teljes harmóniát a saját álláspontja és Bleverék túlzó, a bölcs tapintatot nem tekintő fellépése és az alsóbb állami fórumok eljárása között."73 Nem vitás, hogy az alsóbb fokú közigazgatási hatóságok és a nacionalista közvélemény nyomása az egyházra valóban fennállt. Ugyanakkor az is tény, hogy ez a nyomás nem ütközött jelentősebb ellenállásba az egyház részéről. Miközben a világkatolicizmus igyekezett magát a kereszténység egyik legfontosabb elvéhez, a nemzetköziséghez vagy legalábbis a nemzetfölöttiséghez tartani, az ellenforradalmi korszak katolikus egyháza sok kérdésben, így a nemzetiségi kérdésben is nacionalista platformra csúszott le, igazolva Mussolini nagy ellenfelének, a keresztényszocialista olasz néppártot létrehozó szicíliai lelkésznek, Don Luigi Sturzonak megállapítását: a nacionalizmus, ha utat engednek neki az egyházban, nemzetenként csoportosítván a klérust, megbontja a róm. katolikus egyház egységét, összeférhetetlen a keresztény felebaráti szeretettel, és kimondottan pogány világnézet.7 4 Ilyen körülmények között az 1930/31. tanévre előírt típusváltoztatási programnak csak a töredéke valósult meg. Bethlen a hercegprímáshoz 1931. március 13-án intézett 70 Schwind: i. m. 119, 134-135. 71 OL ME 1934-C-8134. 7Î OL ME 1934-C-8134 (5745/1930, 5963/1930). 73 OL ME 1934-C-8134 (59/63/1930). 74 Luigi Sturze: Pensiero Antifascista. II. 15, 61-65. Idézi Ereky István: Fascizmus és parlamentarizmus. Magyar Szemle, 1927. I. k. 2. sz. 141.
