Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
AZ MSZDP VEZETŐI A FASIZMUSRÓL 531 kezeti és a munkásbiztosító apparátus — mintegy 2000 fő11 6 —, továbbá a szakszervezetek többségének támogatása adta. Kritikus, az egész mozgalom problémáját érintő kérdésekben a jobboldal maga mögött tudhatta a másik, főleg taktikai kérdésekben, harci módszerekben eltérő álláspontot képviselő csoportot is. A pártvezetésen belül Peyer úgynevezett „ellenzékét" Buchinger Manó, Kabók Lajos, Kertész Miklós, Kéthly Anna, Mónus Illés, Ries István, Szakasits Árpád képviselte. Pártszervezési kérdésekben Büchler is a csoporthoz tartozott. A felvetődő problémák szerint változtatta hovatartozását Malasits Géza és Miilók Sándor. Mind gyakrabban kezdtek a fenti csoportosulásoktól eltérő különvéleményt hangoztatni a vidéki titkárok Takács Ferenc vezetésével. Az említett két főcsoport azonban még ezekben az években sem tekinthető homogén együttesnek, egyes kérdések, problémák során át-átrendeződnek, át-átalakulnak. Az 1935-1936-os kiútkeresés zsákutcája az „ellenzéket" visszaszorította és a pártvezetést ideiglenesen ismét homogénebbé tette, ez egyben a fasizmus ellen szellemi síkon szorgalmazott harcot is jelentősen visszavetette. * Tanulmányomban megpróbáltam érzékeltetni, hogy a magyar szociáldemokrata vezetők — a nemzetközi szociáldemokrácia törekvéseit is figyelembe véve — a 30-as évek közepén a fasizmus elleni harcban hogyan szándékoztak az MSzDP politikáját alakítani. A fejtegetésből nyilvánvaló, hogy a pártvezetésen belül a fasizmus elleni harc kérdésében nem volt egységes álláspont. A munkásegységet, az antifasiszta népfrontpolitikát és ezzel együttjáró aktív antifasiszta harcot az MSzDP gyakorlatában a vezetés egésze ellenezte. A vezetésen belül azonban — mint láttuk — volt egy nem is jelentéktelen csoport, amely az MSzDP hagyományos módszereit mind a fasizmus elleni harcban, mind a szocialista szervezetek megőrzésében kevésnek tartotta. Ez a csoport a változtatást ideológiai, szellemi és propagandasíkon látta elérhetőnek. Ennek a törekvésnek — mint láttuk — volt szerves része a fasizmus leleplezése, a fasizmus „természetének" sokoldalú elemzése, s nyomában a szellemi offenzíva meghirdetése. Egyéb tényezők mellett éppen az utóbbi tette lehetővé, hogy az MSzDP nagyobb publicitást biztosítson és bizonyos szimpátiát is tanúsítson a nyugat-európai népfrontpolitika sikerei iránt, ezzel közvetlenül és közvetve is segítse a magyarországi antifasizmus kibontakozását. Rövidesen azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a fasizmus elleni harcban csupán eszmei fegyverekkel harcolni nem lehet, feltétlen szükségesek a politikai fegyverek. Az említettek többsége erre azonban nem vállalkozott, így később fokozatosan elszigetelődtek, vagy visszavonultak; részben a peyeri politika eszközeivé váltak. Helyükre a 30-as évek végén fokozatosan benyomult a szociáldemokrata baloldal, amely a szellemi fegyverekkel együtt vállalta a politikaiakat is, s amely nemcsak megtűrte a kommunistákat, hanem együttműködési platformként el is fogadta a KMP népfrontpolitikáját. 1 16 A teljes - kétezer fős - apparátuson belül a függeüenített pártalkalmazottak száma47, a Világosság nyomdában 184, a Népszavánál 46 fő dolgozott. A szakszervezetek alkalmazásában állt 138, a különböző fogyasztási szövetkezeteknél 1302, a Corvina és Törekvés biztosítónál, valamint a Rokkantegyletnél 372 fő (Pl Archívum, 651. f. 4/1936. d. n.)
