Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
530 PINTÉR ISTVÁN nagy érdeme, hogy Párizsból az egységfront és népfront bölcsőjéből figyelve az eseményeket, a francia tapasztalatok okos összegezésével, ha kicsit torzítva is,115 közvetlen segítséget tud nyújtani az MSzDP-nek, elsősorban is az egységfront és népfrontpolitika megvalósítását sürgetőknek. A kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy mind a Szocializmus, mind a Népszava szerkesztősége helyet, teret ad Rónai, Gergely Imre és mások, a pártvezetőség politikájával nem mindig szinkronban álló cikkeinek, ezzel — feltételezhetően nem tudtán kívül — segíti a francia, majd a spanyol tapasztalatok széles körű megismerését, s annak a magyarországi talajba való átültetését is. Kétségtelen a szellemi offenzíva politikája, a szocialista munkaterv körül folyó viták nem vitték lényegesen előbbre a magyar munkásmozgalom, az antifasiszta harc ügyét. Mégis hiba volna tagadni, hogy ezek is bizonyos pezsgést, harcosabb szellemet vittek a mozgalomba. Segítették ledönteni azokat a válaszfalakat, amelyeket a korábbi évek emeltek a két munkáspárt közé, egyben segítették feloldani azt a zártságot is, amelyet elsősorban a rendszer, de részben a mozgalom is emelt a proletariátus és más haladó társadalmi osztályok és rétegek közé. * A fasizmus sokoldalú bemutatása, leleplezése és az ellene hirdetett szellemi offenzíva — akarva-akaratlanul — előkészítette és segítette a szervezett munkásságot — 1936-ban Franciaországban és Spanyolországban a fasizmus elleni harcban nagy sikereket elért — népfrontpolitika befogadásában. Közrejátszott ebben az is, hogy a Népszava és Szocializmus, valamint az MSzDP más kiadványai igen nagy teret szenteltek a francia és spanyol népfront méltatásának, ismertetésének. A magyar szervezett dolgozók ezeken, valamint a francia és spanyol népfront — elsősorban szocialista - vezetőitől közölt nyilatkozatokon keresztül bepillantást nyerhettek a népfrontpolitika elméleti és főleg gyakorlati problémáiba is. Az MSzDP vezetőinek többsége - részben kényszerűségből, döntően azonban, főleg a Buchinger—Mónus-csoport, meggyőződésből — elismerte a fasizmus elleni harcban a népfront-alternatíva helyességét, amennyiben az megmarad a polgári demokrácia keretei között, de a magyarországi politikai feltételek között kivihetetlennek és elsősorban „nyugati specialitásnak" tartotta azt. Elzárkózásuk a népfrontpolitika magyarországi megvalósítása elől, majd bizonyos szembefordulás vele, nemcsak az MSzDP gyakorlati politikában okozott súlyos hibákat, hanem az általuk meghirdetett szellemi offenzívában is visszaeséshez vezetett. A kiútkeresés, a szellemi offenzíva látványos meghirdetése, a szocialista munkaterv, később a népfront kérdésében zajló viták nem voltak mentesek a pártvezetőségen belüli ellentétektől, vagy legalábbis nézeteltérésektől. 1935—1936-ban a pártvezetőségen belüli véleményeltérések pólusain időleges személyi csoportosulások alakultak ki. A mozgalomban változatlanul legerősebb a peyeri szárny volt. Ide tartozott: Bechtler Péter, Büchler József, Csapó Sámuel, Gál Benő, Györki Imre, Pajor Rudolf, Peidl Gyula, Propper Sándor, esetenként Mónus Illés is. A jobbszárny erősségét mindenekelőtt a szakszervezeti, szövet-115 Nem tudjuk, hogy a torzítások mennyiben a szerző, vagy a szerkesztő hibájaként róhatók fel. Ugyanis Rónainak egyetlen olyan kéziratát sem ismerjük, amely összehasonlítható lenne a megjelent cikkel. ·
